Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

Mi volt a márciusi workshop tanulsága?

A Rooms-Fénylabor 2. (vagy 3.-4. – nézőpont kérdése) workshopjának tanulsága: az van kint, ami bent.

A mai világ túlcsordult ugyan ennek a gondolkodásmódnak a „reklámozásától”, de ez az alapigazság értékét nem csorbítja.

Sem a magánéletben, sem az üzleti világban nem hagyhatjuk azt figyelmen kívül, hogy mi – innen belülről – irányítunk. Sosem lesz sikeres valaki, ha nem hisz a sikerében. Sosem lesz valaki jó fotós, ha ezért mentálisan nem tesz legalább annyit, mint például anyagilag. Lehetsz bármilyen penge szakmai szempontból, ha aztán félős nyusziként állsz az ügyfeled elé, és képtelen vagy feszültséget oldani vagy a szakmaiságodat érvényesíteni, mert te magad is félsz. Bele se kezdj semmibe, hogyha csak a bukás veszélye lebeg a szemed előtt!

Nem fog ugyanis működni.

Az lesz kint, ami bent: bukás.

Miért éppen ez maradt meg bennem nagyon a workshop kapcsán?

Mert azt láttam, hogy mindenki küzd ezzel. Hol tudatosan, hol tudta nélkül, de a problémák gyökere a legtöbbször ez. Nem hiszünk magunkban. Nem hiszünk az ügyfélben. Nem hiszünk a szakmában. Nem hiszünk az országunkban. Nem hiszünk ebben vagy abban, teljesen mindegy. A lényeg, hogy bizonytalanok vagyunk és hajlamosak eleve vesztes pozícióból indulni. (Mi is.)

Mert magam is megütköztem annak az erején, hogy a belső rend mennyire ragadós, és ezt a közösség, ha magáévá tudja tenni, milyen könnyedén mennek a dolgok akkor is, ha van egy-két kihúzó (mert az mindig van.) Hogyha van legalább 1-2 ember, aki lelkes, optimista, húz magával mindenkit egyetlen pillanat alatt.

Szerencsénk volt persze, mert mindkét csapatban ez utóbbi volt többségben. Akartatok tenni, akartatok együtt gondolkodni. (Az egyik kedvencem ebből az volt, hogy mennyire nem okozott problémát rögtönzött párnak vagy éppen barátnőknek lennetek a gyakorlat kedvéért.)

Sokat számított az első workshop hétvégénk, mert megerősítette a jó lépéseinket és rávilágított a gyenge pontokra is, így mi is újragondoltuk az egészet. Szombat reggel mindenféle aggodalom nélkül, igazán nyitott szívvel vártuk az új csapatot. Ők pedig jöttek. Pont ilyen nyitottsággal.

Rengeteget tanultunk persze az első két alkalomból, ahogy ezt írtam korábban is. Igyekeztünk minden kritikus észrevételből profitálni és szerintem ez sok ponton sikerült. (Megjegyzés: ha kritika nincs, erősen kezdj gyanakodni, mert lehet, hogy a résztvevők nem is voltak ott, csak úgy tűnt, hogy jelen vannak.)

Másrészt két olyan csapatot kaptunk, akik ebben öntudatlanul is óriási segítségünkre voltak, így aztán elindulhatott egy kölcsönös fejlődési-tanulási folyamat, aminek eredményeképpen mindannyian gazdagabban tértünk haza.

Külön köszönet a vasárnapiaknak azért, hogy bár szélsőséges lett az aznapi csapatösszetétel (voltak nagyon kezdők és haladók is) amiatt, hogy ki, mikor ért rá, egy percig sem éreztük, hogy türelmetlenek lettetek volna egymással és velünk, sőt. Úgy gondoljuk, itt kezdődik az, amit nagyon igyekszünk mentalitásban átadni nektek: előrébb visz mindenkit az összetartás és őszinteség, mint egymás sarazása és hátba szúrása, ami ebben a szakmában (is) sajnos tömeges piaci jelenség.

Rékától kaptuk az egyik legfontosabb visszaigazolást arra, amiben hiszünk, és amit próbálok itt leírni nektek. Már a ws-ek után is említette, de aztán amikor meglátta a résztvevők fotóit újra előkerült, hogy mennyire jól érezte magát, és bizony a kedvencei között vannak az elkészült fotók. Szemmel látható egyébként, mennyire hatott rá a vidám és a kiegyensúlyozott légkör. Én is láttam, pedig fotóztam már őt ezerszer, hogy vasárnapra teljesen kivirult és még a szokásosnál is szebb volt. Ebben rejlik az egyik legfontosabb titok: teremts a fotózáson minél jobb hangulatot és nyert ügyed van. A többi jórészt technika, ami könnyen tanulható + tudatosság, de ez megint egy külön téma. 🙂

 

Mi kell ehhez? Hogy higgy magadban! Hogy te akkor és ott (és egyébként előtte és utána is) tudd, hogy képes vagy rá! Hogy legyen az belül, amit majd kívül látni szeretnél!

Csodák és sült galambok nincsenek.

Ne kívülről várd a megoldásokat és ne a kinti világot hibáztasd, ha nem mennek a dolgok!

Ez a szakma nehéz, de amíg tudunk ilyen szépen, jó kedvűen és nyitottan tanulni egymástól, mint ahogy ezen a hétvégén tettük, van remény. 🙂

Köszönjük mindenkinek, aki velünk volt ezen a hétvégén!

Modell: Vásárhelyi Réka

Smink: Rimár Linda

Frizura: Somogyi Gergely

Aki pedig nem, annak egy kis ízelítő azok fotóiból, akik elküldték nekünk a blogbejegyzéshez is őket:

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re