Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

A mi tengerparti pihenőnk

Itt a nyár! Ragyogóan süt a nap és mi nem is tudtunk másra gondolni csak a tenger morajlására és illatára, ahogy belengi a levegőt. Olyan messze van viszont, elhoztuk hát nektek a Rooms-ba ezt az életérzést.

Két dolgot már úgy fél éve tudtunk, az egyik, hogy élő pozsgás növények mindenképpen lesznek, a másik pedig, hogy valamilyen módon kapcsolódik majd a tematika a kicsit sivatagos hangulatot idéző tengerpartokhoz. Éppen ma nevettünk azon, miközben fotóztuk a kész enteriőrt, hogy hányféle variáción esett át a terv, hányféle kiegészítőt vettünk meg úgy, hogy na, ez az, aztán másnap valami teljesen új dolog jutott az eszünkbe, ami miatt kétségessé vált a tuti választásunk. Mégis, ez a sokféle apróság, amiket össze-vissza vásároltunk, ma egésszé állt össze… és a  legnagyobb megdöbbenésünkre, összepasszolnak. Tényleg csak néhány darab került vissza a szekrénybe, ami mégsem stimmelt. Szerettem nagyon tervezgetni ezt az új, nyári enteriőrt, mert rengeteg minden benne van, ami igazán közeláll hozzánk. Hogyha lenne egy tengerparti házunk, valami ilyesmi volna. Így aztán most tényleg vendégségbe hívhatunk benneteket hozzánk egy kis lazításra, remélve, hogy benneteket is elrepít egy távoli, nyugalom szigetre.

 

Azt hiszem, a legnagyobb kihívást a csónak jelentette. Elég konkrét elképzelésünk volt ugyanis annak kapcsán, milyen formájúnak és méretűnek kellene lennie (és mennyit szánunk rá… 🙂 ) … így aztán sokat kutakodtunk, mire megtaláltuk az igazit. Node akkor már mit sem haboztunk! Másnap már utaztunk is érte, hogy hazahozzuk! Persze nem így nézett ki, de minden adottsága meg volt hozzá, hogy álmaink hajójává válhasson. Zoli kb. 2 hétig tisztogatta, aztán jöhetett a festés, kárpitozás, csinosítgatás. Tegnap Renivel a nap végén le is teszteltük, szalmakalapban persze, hiszen így volt stílusos. (A fotó szigorúan privát… 😀 ) Zoli eközben a csónak mellé telepedett le, ahogy ő mondta: éppen úszik a tengerben, mi csak napozzunk a csónakban…

Az egyik kedvencem az asztaldekoráció lett. Igazából azért, mert nagyon viccesen született meg. Az egyik barátnőmmel bent aludtunk a stúdióban és mindenáron segíteni akart valamit az éjszaka derekán (miközben már aludni készültünk). Mondtam neki, hogy hát jó, itt ez a csomó csetresz, fogalmam sincs, mi kerüljön az asztalra, mert teljesen különbözik minden és annyi, de annyi van belőlük. Sötét volt, mert csak a kis villanyt kapcsoltuk fel, szóval alig láttunk valamit, de úgy összesakkoztuk ott ketten hirtelen, hogy egyetlen centit sem mozdítottam semmin. Szóval kiderült, hogy nagyon jól látunk sötétben és klasszul dekorálunk félálomban.

A függőszék nagy álmom volt, amióta csak megláttam, de remélni sem mertem, hogy ilyen könnyedén megszerzem, mert teljesen lehetetlennek tűnt. (Ahogy az is, hogy valaha elkészülünk az álomfogókkal, sokkal macerásabb, mint hittem.) Itt van viszont ő is. Ahogy utolsóként, de cseppet sem elkésve, hanem éppen a megfelelő pillanatban befutott Angliából a két fonott fotelünk is. Megküzdöttem az eladóval, mire megértette, hogy is legyen ez a szállítás dolog! 🙂

 

Szeretem a munkámat, amikor olyasmit tehetek meg miatta, amit Zoli sosem enged itthonra: vehettem egy csomó kövirózsa(szerű) növényt és óriási kaspókba ültethettem őket. Jogos egyébként, hogy itthonra nem vehetek…, mert sajnos nem gondozom túl jól a növényeket, úgyhogy szurkoljatok, hogy most szép életük legyen nálunk. Eddig nagyon jól vannak, de még csak 1 hetet töltöttek az új otthonukba. Mindent szabályszerűen csináltam, a kertészet utasításai szerint…persze azt nem mondtam nekik, hogy egy székbe is fogok ültetni…

Itt véget is érhetne a beszámolóm, mert igazság szerint ennyit szerettünk volna nyárra. Történt azonban, hogy megláttam egy boglárkát és beleszerettem a színébe, aztán mellé egy szarkalábszerű virágot és elindult velem a lavina. Nem telt el 2 perc, már át is telepítettem a lazac színű, csipkés ágytakarót, amit január óta őrizgetek, hogy majd az kerül a csónakba, a Paris szobába. Eddig Zoli még azt mondta, hogy jó, de ennyi, mást nem csinálunk, a csillárokat úgyis le kell még cserélni. Aztán az átalakítás előtti délután még elmentünk a lámpáinkért és ott megláttam (ismét) az egyik kedvenc pamlagomat. Hűűű, mondom, ez hogy passzol a virágaimhoz! Alkut kötöttem hát Zolival: a kék szófát eladjuk a garázsvásáron és jöhet a pamlag (magamban gondoltam, nameg a fal újrafestése). Fel voltam lelkileg készülve, hogy valamiylen módon bele kell scempésznem a büdzsébe egy falfestéket is, de gondoltuk, ássuk csak elő azt, amit majdnem 2 éve, nyitáskor vettünk. Nem fűztem sok reményt hozzá, de tökéletes volt, pedig felbontottuk anno… és a színe, éppen, ami nekem kellett! Szerintem át kellett alakítani kicsit a Paris-t is, minden erre utal… 🙂

Mi újság a Le Bain-nel? Régóta gondolkodunk és teszteltük is már titokban, hogy elforgatjuk a kádat. Egyrészt szeretjük a változást, ahogy ti is, másrészt kíváncsiak voltunk, tudunk-e teret nyerni így vele. Teszteljétek, nekünk tetszik így is, egészen más dolgokat lehet benne fotózni.

(Ui: ültettem ide is, elkapott a láz, de ezért egyelőre nem merek garanciát vállalni, mert a levendula tartok tőle, nem annyira szívós, mint a kövirózsák…)

Szóval reméljük, ti is annyira élvezitek majd itt a “nyaralást”, ahogy mi élveztük a tervezését és megvalósítását.

Hamarosan lesznek promó képek is fotósoknak, ahogy szoktuk. Kérhetitek már most e-mailben és facebook üzenetben is.

Időpontot foglalni pedig a 30/3756455-ös telefonszámon vagy a berles@rooms-studio.hu e-mail címen tudtok.

Hogyha még ennyi sem elég, a galériákban még több képet megnézhetsz:

A ROOMS NYÁRI ENTERIŐRJE

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re