Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

Tavaszi megújulás – új enteriőr a Rooms-ban

Az évszakok közül a tavasz a kedvencem. Szeretem az illatát. Szeretem az üzenetét. Nem a virágzó fák, mezők nyűgöznek le igazán, hanem az új kezdet, hogy ugyanaz éled ismét fel, mégis egy kicsit más, mert már magán hordozza az előző év lenyomatát. Emlékeket, érzéseket, napsütést, szelet, havat, minden tapasztalatot. Úgy újul meg minden, hogy igazából egyáltalán nem is olyan új, egyszerre ugyanaz és mégsem azonos.

Amikor egy új enteriőrt tervezek és építünk, pontosan ez a folyamat zajlik le. Mivel nálunk nem csupán a kiegészítők cserélődnek az átalakításkor, hanem tényleg egy más világot szeretnénk teremteni időről-időre, furcsa lehet, hogy azt mondom, valahol mégis a korábbiakból táplálkozik az, ami megvalósul. Ez azért lehetséges, mert bennünk is nyomot hagy az, ami volt. Mit szerettetek, mit kevésbé, mi mit szerettünk, mit nem, honnan indultunk és hová akarunk eljutni. Sokkal tudatosabbak is lettünk, hozzátéve, amire sokan nagy kerek szemekkel néztek rám, hogy sosincs teljesen kész tervem, csak ötleteim. Az átalakítás első napján még én magam sem tudom, hogy pontosan mi születik majd meg.

Az utóbbi három enteriőrrel a csarnokban például kalandoztunk. Stílusokban, színekben, formákban. (Persze nem tudom önmagam meghazudtolni, mert mégiscsak olyan rooms-os maradt.) Most viszont azt éreztem, szeretnék visszanyúlni a gyökerekhez. Szeretném az új kezdetet, csak azokkal a tapasztalatokkal felvértezve, amit kaptam az elmúlt három évtől.  Így született meg a Rooms tavasza idén. Az a tavasz, ami emlékeztet engem a legelső dekorációra, az, amibe visszacsempésztem a virágzó fákat és a francia lakberendezés jegyeit magukon hordozó bútorokat, mert azt imádtátok.

(Na jó, az elől lévő fa azért került oda, mert amikor kerestem egy megfelelő ágat hátra az udvaron, megláttam ezt is árválkodni… egyszerűen virágzó fa akart lenni és kész…)

Cuki, romantikus. Ezt mondjuk nem így akartam, de ez egy másik történet. Akivel beszéltem róla, mindenki jól megmosolygott és azt mondta, de hát éppen ezért imádjuk a Rooms-t. Úgy látszik, a lelkem mélyén mégiscsak ilyen vagyok, hogyha a kezem alól csupa ilyesmi kerül ki még akaratom ellenére is…

Mi az új?

A Paris vagány színválasztása például. Réges-rég kacérkodunk valami sárgával. Bevallom, abszolút nem ez volt az eredeti terv. Egyszerűen szembe jött velem a mustársárga ágynemű, és nem tudtam ott hagyni az üzletben. S ha már azt megvettem, kosárba tettem hozzá az ágytakarót is. Gondoltam, maximum majd otthon ünnepnapokkor felhúzzuk. Még ekkor sem gondoltam komolyan a dolgot, látjátok, pedig ez úgy 1 hónapja történt. Aztán szembe jött a kanapé. Na, mondom, rendben, megadom magam. A lámpások már megvoltak, szerencsémre ehhez is tökéletesen passzolt. Az pedig nem volt kérdés, hogy ehhez milyen lesz a faldíszítés.

Bosszantott viszont, hogy unom az ágy hátterét. Az ágyat viszont nem tudtam végül megvenni, amit kinéztem, mert nem ért volna ide időben Angliából sajnos. Gondoltam, tele rakom virággal, de nem volt elég virágom és olyan furának is éreztem az egészhez. Gondoltam, lestencilezem, de az meg sehogy sem tetszett. No, ekkor beugrott, hogy szegény virágfalat száműztük a Le Bain-be, s hogy mennyire szeretitek. Az lett a vége, hogy idekerült. Egyáltalán nem praktikus, de szép! Ez pedig azt hiszem, egy fotóstúdiónál fontosabb. A világítás sem volt praktikus, de ezen muszáj volt változtatnunk, így a nyitás előtti nap vettünk egy új csillárt. Mert a fény mindennél fontosabb itt. Kicsit lentebb van, mint az kényelmes volna, viszont így mutat igazán, szóval fejre vigyázni! 😉

Óriási megkönnyebbülés volt számomra, hogy mennyire lelkesen fogadtátok ezt a karakteresebb berendezést. Féltem ám kicsit azért tőle. Anyukám volt az első „kontrollcsoport”, aki azt mondta, na végre, erről a kontrasztról beszéltem… hehe tök más ötletet mondott (lehet egyébként megvalósítom egyszer, mert jópofa), de örültem, hogy valakinek már rajtunk kívül is tetszik.

Mondhatni újnak azt is, hogy egy pletykából építkezve (miszerint nálunk nem lehet ilyet készíteni, ami persze szerintem nem volt azért igaz így egy az egyben…) nagyon figyeltem arra, hogy tudjatok „üres” fotókat csinálni. Ez mit jelent? Azt, hogy legyen a Paris-ban és főleg a csarnokban is több olyan lehetőség, amikor szimplán csak egy jó falfelület adja a képek hátterét. Ahogy látjátok, igyekeztem változatos részeket adni ehhez nektek.

Új persze teljesen az egész, úgy ahogyan van, hiszen 1-2 régi kiegészítőnket leszámítva minden most került ide frissen. Látszik az is, hogy 3 év van mögöttünk. Másképpen gondolkodunk, mint először. Egységben, mégis fontosabb lett, hogy változatos legyen, hogy ne csak a mi térben látási és működési igényeinket szolgálja, hanem a tiéteket is, akik nálunk jobban szerettek csak hátterekkel dolgozni, kész koncepciókkal, hiszen gyorsabban kell gondolkodnotok, mint általában nekünk, főleg, ha először vagytok nálunk egy-egy új berendezésben. Fontos volt most nekem az is, hogy a kiegészítők úgy passzoljanak mindenhová, hogy megcserélve egyet-egyet valami mást kapjunk, mégse sérüljön a hangulat.

Bár a házikók alapja maradt, szerintem nem is lehet rájuk ismerni. Na, ezeken aztán igazán megmutatkozott, hogy mennyire improvizatív vagyok, mert bizony ezt még a 3. nap sem láttam magam előtt… aztán Zoli azt mondta, Ok, menjünk el a bevált antikusonkhoz és nézzük meg, milyen holmija van…  20 perc múlva már álltunk nála a raktárban és 10 perc múlva minden a kocsinkba volt, ami tökéletesen passzolt a miliőhöz. Fent voltak már az ablakok és az ajtók, amikor még mindig törtem a fejem azon, hogyan nem lesz ebből giccs, hogyha valami kőfalszerű festést kap. Szerettem volna a provence-i házak hangulatát visszaidézni, de lássuk be, azért ezeknek nincs olyan formájuk és általában rettenetesen néznek ki a kőfalutánzó tapéták és festések. Magamban sem bíztam eléggé, bár a barátnő bíztatott, hogy megvan a kellő talentumom hozzá… végül azt próbáltam ki, amit már egyébként is rég szerettem volna, a most látható koptatott-mosott hatást szürkében. Magam is meglepődtem, de elsőre az lett, amit elképzeltem. Könnyű így festeni, csak nagyon időigényes.

Akadnak viszont olyan apró részletek, amiket nem én találtam ki. Biztos írtam már, hogy az egyik barátnőmmel átalakításokkor pizsipartyt szoktunk tartani, ami egyben (szerinte legalábbis, én jobban szeretek beszélgetni este 7 és éjjel 2 között inkább..) brainstorming is. Valahogy megállíthatatlan tettvágy rabja lesz és ripsz-ropsz dekorálni kezd, amikor én már hulla vagyok, mert napok óta reggeltől estig ezt csinálom… Persze mindig gyümölcsöző az ő közreműködése, elismerem. Most szinte mindent az ő inspirálásának köszönhettek, ami könyvekhez kapcsolódik a stúdióban. Ő volt egyébként a ház minőségellenőröm is, miszerint sok, kevés, elég így, ahogy van éppen.

A Le Bain még mindig stabilan képviseli azt, amit eredetileg akartunk. Ez a majdnem állandóság az életünkben.

A Rooms új enteriőrje azt hiszem, most hordozza igazán magában először a tavasz valódi üzenetét. Azt, hogy mindig ott a lehetőség megújulni, és az újjászületés varázslatos, illatos csoda. Mégis mindig ott van mélyen benne a múlt, a régi, mindazok a rétegek, amik nélkül nem lehet az ma, ami, aki. Sokkal több a virágzó fák lenyűgöző látványánál: esély, kockázat, izgalom, fejlődés, tapasztalat, remény… Úgy hiszem, mindannyiunk élete is pontosan ilyen és ez így jó.

A bérlehető terekről szokás szerint még sok képet találtok a galériákban:

A terek

Kérhetitek most is fotósként a promóciós képcsomagot a dekorációról e-mailben (berles@rooms-studio.hu vagy facebook üzenetben). No és nem utolsó sorban a bérlehető ruháink galériáját is frissítettük nektek.

Várunk téged is! Ha még nem voltál nálunk, kérd bátran a bérlésről szóló tájékoztatót e-mailen vagy itt a kapcsolat menüponton keresztül. 🙂

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re