Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

Indulnak a karácsonyi fotózások – az új enteriőr

Akadnak könnyű és nehéz születések, azt hiszem, ez a téli-karácsonyi enteriőr utóbbihoz tartozik. Különös, hogy éppen az a dekoráció épül a kis darabokból a legnehézkesebben egésszé, ami ennyire közel áll hozzánk.

Nem titok ugyanis, hogy mióta Instagramot használok, szerelmese vagyok az amerikai farmházas oldalaknak. Nagyon-nagyon szeretnék egy olyan házikót magunknak. Minden tárgy mesél bennük: egyszerű, természetes, mégis olyan különleges holmikkal, bútorokkal teli, amik nem tucat termékek, amiknek lelkük van. Hamar elhatároztuk hát, hogy idén egy csipetnyit ebből hozunk nektek karácsonyra. Egy csipetnyit… mert persze nagyon hamar fény derült rá, hogy az igazi nagy szerelmeim csak a tengerentúl kaphatóak és olyan ára volna idehozatni őket, hogy bizony ember nem termeli ki ezt az enteriőrt a bérleti díjakból…

El is kámpicsorodtam, hiszen pont, mert ennyire szeretem, fontos volt nekem a hitelesség, a stílushűség. Bevallom, hagytam is a csudába egy ideig az egészet. Persze ezt elég rosszul tettem, mert szeptember elején arra eszméltem, bizony még rengeteg minden hiányzik! Aztán egyszercsak a kétségbeesett bevásárló láz folyamodványaképpen púposra halmoztuk a kis raktárunkat. Váratlan dolgokból állt össze a saját stúdiós farmházunk, persze ehhez sokat kellett hackelnünk is a „legyen benne minél több egyedi tárgy” jeligére.

Így született meg a nagy kedvenc (ezt már kijelenthetem, mert túl vagyunk az első héten), a hinta is. Ami ugye igazából kamuhinta, de ez most nem lényeges, örülök, hogy biztonságos… hosszú út vezetett ugyanis idáig. Feladtam a fiúknak a leckét, amikor előálltam az egyik farmházas fotómmal, miszerint nekem kell egy ilyen (vagy hasonló – persze ez azt jelentette, hogy lesznek dolgok, amit nem engedek el… lsd. kötél, ugye fiúk?!). Nos, sem műhelyünk, sem szerszámarzenálunk nincs, így aztán ami a youtube-on oly könnyed műveletnek látszott, hamar kivitelezhetetlen barkácsolássá vált. Megoszlott a vélemény is hármunk között, hogy mi is volna a legpraktikusabb rögzítési mód, ami aztán kellően stabil is. Ezzel napokat…, előtte heteket töltöttünk… Utólag nagyon nevetek, mert még most sem tűnik ennyire ördöngösnek a dolog, de ez lett a rettegett feladvány… A kötélről pedig csak annyit, hogy a világból kikergettem Zolit és Lacit azzal, hogy nekem nem jó akármilyen belőle, hanem pontosan arra lesz szükség, amit a képen látnak… A folyamat: laci hallgat mélyeket, Zoli felőrölt idegszálai, 2 óra kocsikázás oda-vissza… mázli, hogy találtunk utolsó pillanatban és akadt egy levágott, így nem kellett 50 métert megvennünk, izgulás, mert a maradék csak 11 méter volt és mi többet számoltunk erdetileg… Eredmény: semmi sem olyan, mint a képen volt… csak a kötél…, de imádjuk… és nem szakad le.

Talán feltűnt nektek, hogy a tavalyi házikók helyére most fehér lambéria került, erről csak ennyi (sajnos mi Lucával nem látszódunk már, pedig szorgalmasan festettünk…).

A Paris és Le Bain télen mindig olyan kis mostohagyerek, hiszen a családok minél nagyobb teret, minél karácsonyosabb hangulatot igényelnek. Sokat törtük a fejünket, milyen legyen idén, de sehogysem jött ihlet. Szerettünk volna egy meghitt kis kuckót a stúdióban. Ahol szelíden, bájosan érkezik az ünnep, mégis akad nagy karácsonyfa, amit körül lehet ülni, és minden megvan benne, ami a szívet melengetheti. Két olyan szobát, ami inkább a kismamáknak, a boudoir vagy éppen portré fotózásoknak kedvez. Aztán megláttam egy párnát és nagyon-nagyon meg akartam venni. Ezt azonban csak akkor tehettem (az ára miatt…), ha ott és akkor ünnepélyesen megfogadtam, része is lesz a berendezésnek.

Eldőlt hát a Paris sorsa! Így épült benne minden egyetlen párna köré. Így lett a Paris és a Le Bain is egy igazi lánybirodalom. Itt az a stílusvilág uralkodik, ami annyira jellemzi a Rooms-t, és amit sokan el is vártok tőlünk. Kevésbé romantikus momentuma volt a falbontás ennek az építkezésnek, de mostmár azt is tudjuk, hogy ez Luca kedvenc tevékenysége. Szóval, ha valahol falat törnétek, tudok egy jó munkaerőt!

A Paris fotói:

A Le Bain fotói:

Az új téli enteriőrben én nem a feltűnőbb holmikat vagy a hintát szeretem igazán, hanem azt, hogy el-eldugva kincsek lapulnak benne, eredeti, régi holmik, olyanok, amik egyszer talán részesei voltak 30, 50 vagy akár 60 éve egy igazi, családi karácsonynak is. Most pedig egy új életet kaptak.

Idén is sokatokkal ünnepelhetünk majd együtt, mi már alig várjuk!

Nézzétek meg a galériákban a többi képet is:

TEREK

Fotósoknak: a promócióra használható fotók linkje INNEN elérhető vagy kérhetitek e-mailben, Facebook üzenetben is.

(Kérünk benneteket, ahogy eddig is, a képeket a rajtuk lévő logóval együtt, vágás és színkorrekció nélkül használjátok. Köszönjük szépen.)

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re