Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

Itt a nyár! Ragyogóan süt a nap és mi nem is tudtunk másra gondolni csak a tenger morajlására és illatára, ahogy belengi a levegőt. Olyan messze van viszont, elhoztuk hát nektek a Rooms-ba ezt az életérzést.

Két dolgot már úgy fél éve tudtunk, az egyik, hogy élő pozsgás növények mindenképpen lesznek, a másik pedig, hogy valamilyen módon kapcsolódik majd a tematika a kicsit sivatagos hangulatot idéző tengerpartokhoz. Éppen ma nevettünk azon, miközben fotóztuk a kész enteriőrt, hogy hányféle variáción esett át a terv, hányféle kiegészítőt vettünk meg úgy, hogy na, ez az, aztán másnap valami teljesen új dolog jutott az eszünkbe, ami miatt kétségessé vált a tuti választásunk. Mégis, ez a sokféle apróság, amiket össze-vissza vásároltunk, ma egésszé állt össze… és a  legnagyobb megdöbbenésünkre, összepasszolnak. Tényleg csak néhány darab került vissza a szekrénybe, ami mégsem stimmelt. Szerettem nagyon tervezgetni ezt az új, nyári enteriőrt, mert rengeteg minden benne van, ami igazán közeláll hozzánk. Hogyha lenne egy tengerparti házunk, valami ilyesmi volna. Így aztán most tényleg vendégségbe hívhatunk benneteket hozzánk egy kis lazításra, remélve, hogy benneteket is elrepít egy távoli, nyugalom szigetre.

 

Azt hiszem, a legnagyobb kihívást a csónak jelentette. Elég konkrét elképzelésünk volt ugyanis annak kapcsán, milyen formájúnak és méretűnek kellene lennie (és mennyit szánunk rá… 🙂 ) … így aztán sokat kutakodtunk, mire megtaláltuk az igazit. Node akkor már mit sem haboztunk! Másnap már utaztunk is érte, hogy hazahozzuk! Persze nem így nézett ki, de minden adottsága meg volt hozzá, hogy álmaink hajójává válhasson. Zoli kb. 2 hétig tisztogatta, aztán jöhetett a festés, kárpitozás, csinosítgatás. Tegnap Renivel a nap végén le is teszteltük, szalmakalapban persze, hiszen így volt stílusos. (A fotó szigorúan privát… 😀 ) Zoli eközben a csónak mellé telepedett le, ahogy ő mondta: éppen úszik a tengerben, mi csak napozzunk a csónakban…

Az egyik kedvencem az asztaldekoráció lett. Igazából azért, mert nagyon viccesen született meg. Az egyik barátnőmmel bent aludtunk a stúdióban és mindenáron segíteni akart valamit az éjszaka derekán (miközben már aludni készültünk). Mondtam neki, hogy hát jó, itt ez a csomó csetresz, fogalmam sincs, mi kerüljön az asztalra, mert teljesen különbözik minden és annyi, de annyi van belőlük. Sötét volt, mert csak a kis villanyt kapcsoltuk fel, szóval alig láttunk valamit, de úgy összesakkoztuk ott ketten hirtelen, hogy egyetlen centit sem mozdítottam semmin. Szóval kiderült, hogy nagyon jól látunk sötétben és klasszul dekorálunk félálomban.

A függőszék nagy álmom volt, amióta csak megláttam, de remélni sem mertem, hogy ilyen könnyedén megszerzem, mert teljesen lehetetlennek tűnt. (Ahogy az is, hogy valaha elkészülünk az álomfogókkal, sokkal macerásabb, mint hittem.) Itt van viszont ő is. Ahogy utolsóként, de cseppet sem elkésve, hanem éppen a megfelelő pillanatban befutott Angliából a két fonott fotelünk is. Megküzdöttem az eladóval, mire megértette, hogy is legyen ez a szállítás dolog! 🙂

 

Szeretem a munkámat, amikor olyasmit tehetek meg miatta, amit Zoli sosem enged itthonra: vehettem egy csomó kövirózsa(szerű) növényt és óriási kaspókba ültethettem őket. Jogos egyébként, hogy itthonra nem vehetek…, mert sajnos nem gondozom túl jól a növényeket, úgyhogy szurkoljatok, hogy most szép életük legyen nálunk. Eddig nagyon jól vannak, de még csak 1 hetet töltöttek az új otthonukba. Mindent szabályszerűen csináltam, a kertészet utasításai szerint…persze azt nem mondtam nekik, hogy egy székbe is fogok ültetni…

Itt véget is érhetne a beszámolóm, mert igazság szerint ennyit szerettünk volna nyárra. Történt azonban, hogy megláttam egy boglárkát és beleszerettem a színébe, aztán mellé egy szarkalábszerű virágot és elindult velem a lavina. Nem telt el 2 perc, már át is telepítettem a lazac színű, csipkés ágytakarót, amit január óta őrizgetek, hogy majd az kerül a csónakba, a Paris szobába. Eddig Zoli még azt mondta, hogy jó, de ennyi, mást nem csinálunk, a csillárokat úgyis le kell még cserélni. Aztán az átalakítás előtti délután még elmentünk a lámpáinkért és ott megláttam (ismét) az egyik kedvenc pamlagomat. Hűűű, mondom, ez hogy passzol a virágaimhoz! Alkut kötöttem hát Zolival: a kék szófát eladjuk a garázsvásáron és jöhet a pamlag (magamban gondoltam, nameg a fal újrafestése). Fel voltam lelkileg készülve, hogy valamiylen módon bele kell scempésznem a büdzsébe egy falfestéket is, de gondoltuk, ássuk csak elő azt, amit majdnem 2 éve, nyitáskor vettünk. Nem fűztem sok reményt hozzá, de tökéletes volt, pedig felbontottuk anno… és a színe, éppen, ami nekem kellett! Szerintem át kellett alakítani kicsit a Paris-t is, minden erre utal… 🙂

Mi újság a Le Bain-nel? Régóta gondolkodunk és teszteltük is már titokban, hogy elforgatjuk a kádat. Egyrészt szeretjük a változást, ahogy ti is, másrészt kíváncsiak voltunk, tudunk-e teret nyerni így vele. Teszteljétek, nekünk tetszik így is, egészen más dolgokat lehet benne fotózni.

(Ui: ültettem ide is, elkapott a láz, de ezért egyelőre nem merek garanciát vállalni, mert a levendula tartok tőle, nem annyira szívós, mint a kövirózsák…)

Szóval reméljük, ti is annyira élvezitek majd itt a “nyaralást”, ahogy mi élveztük a tervezését és megvalósítását.

Hamarosan lesznek promó képek is fotósoknak, ahogy szoktuk. Kérhetitek már most e-mailben és facebook üzenetben is.

Időpontot foglalni pedig a 30/3756455-ös telefonszámon vagy a berles@rooms-studio.hu e-mail címen tudtok.

Hogyha még ennyi sem elég, a galériákban még több képet megnézhetsz:

A ROOMS NYÁRI ENTERIŐRJE

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

A Rooms-Fénylabor 2. (vagy 3.-4. – nézőpont kérdése) workshopjának tanulsága: az van kint, ami bent.

A mai világ túlcsordult ugyan ennek a gondolkodásmódnak a „reklámozásától”, de ez az alapigazság értékét nem csorbítja.

Sem a magánéletben, sem az üzleti világban nem hagyhatjuk azt figyelmen kívül, hogy mi – innen belülről – irányítunk. Sosem lesz sikeres valaki, ha nem hisz a sikerében. Sosem lesz valaki jó fotós, ha ezért mentálisan nem tesz legalább annyit, mint például anyagilag. Lehetsz bármilyen penge szakmai szempontból, ha aztán félős nyusziként állsz az ügyfeled elé, és képtelen vagy feszültséget oldani vagy a szakmaiságodat érvényesíteni, mert te magad is félsz. Bele se kezdj semmibe, hogyha csak a bukás veszélye lebeg a szemed előtt!

Nem fog ugyanis működni.

Az lesz kint, ami bent: bukás.

Miért éppen ez maradt meg bennem nagyon a workshop kapcsán?

Mert azt láttam, hogy mindenki küzd ezzel. Hol tudatosan, hol tudta nélkül, de a problémák gyökere a legtöbbször ez. Nem hiszünk magunkban. Nem hiszünk az ügyfélben. Nem hiszünk a szakmában. Nem hiszünk az országunkban. Nem hiszünk ebben vagy abban, teljesen mindegy. A lényeg, hogy bizonytalanok vagyunk és hajlamosak eleve vesztes pozícióból indulni. (Mi is.)

Mert magam is megütköztem annak az erején, hogy a belső rend mennyire ragadós, és ezt a közösség, ha magáévá tudja tenni, milyen könnyedén mennek a dolgok akkor is, ha van egy-két kihúzó (mert az mindig van.) Hogyha van legalább 1-2 ember, aki lelkes, optimista, húz magával mindenkit egyetlen pillanat alatt.

Szerencsénk volt persze, mert mindkét csapatban ez utóbbi volt többségben. Akartatok tenni, akartatok együtt gondolkodni. (Az egyik kedvencem ebből az volt, hogy mennyire nem okozott problémát rögtönzött párnak vagy éppen barátnőknek lennetek a gyakorlat kedvéért.)

Sokat számított az első workshop hétvégénk, mert megerősítette a jó lépéseinket és rávilágított a gyenge pontokra is, így mi is újragondoltuk az egészet. Szombat reggel mindenféle aggodalom nélkül, igazán nyitott szívvel vártuk az új csapatot. Ők pedig jöttek. Pont ilyen nyitottsággal.

Rengeteget tanultunk persze az első két alkalomból, ahogy ezt írtam korábban is. Igyekeztünk minden kritikus észrevételből profitálni és szerintem ez sok ponton sikerült. (Megjegyzés: ha kritika nincs, erősen kezdj gyanakodni, mert lehet, hogy a résztvevők nem is voltak ott, csak úgy tűnt, hogy jelen vannak.)

Másrészt két olyan csapatot kaptunk, akik ebben öntudatlanul is óriási segítségünkre voltak, így aztán elindulhatott egy kölcsönös fejlődési-tanulási folyamat, aminek eredményeképpen mindannyian gazdagabban tértünk haza.

Külön köszönet a vasárnapiaknak azért, hogy bár szélsőséges lett az aznapi csapatösszetétel (voltak nagyon kezdők és haladók is) amiatt, hogy ki, mikor ért rá, egy percig sem éreztük, hogy türelmetlenek lettetek volna egymással és velünk, sőt. Úgy gondoljuk, itt kezdődik az, amit nagyon igyekszünk mentalitásban átadni nektek: előrébb visz mindenkit az összetartás és őszinteség, mint egymás sarazása és hátba szúrása, ami ebben a szakmában (is) sajnos tömeges piaci jelenség.

Rékától kaptuk az egyik legfontosabb visszaigazolást arra, amiben hiszünk, és amit próbálok itt leírni nektek. Már a ws-ek után is említette, de aztán amikor meglátta a résztvevők fotóit újra előkerült, hogy mennyire jól érezte magát, és bizony a kedvencei között vannak az elkészült fotók. Szemmel látható egyébként, mennyire hatott rá a vidám és a kiegyensúlyozott légkör. Én is láttam, pedig fotóztam már őt ezerszer, hogy vasárnapra teljesen kivirult és még a szokásosnál is szebb volt. Ebben rejlik az egyik legfontosabb titok: teremts a fotózáson minél jobb hangulatot és nyert ügyed van. A többi jórészt technika, ami könnyen tanulható + tudatosság, de ez megint egy külön téma. 🙂

 

Mi kell ehhez? Hogy higgy magadban! Hogy te akkor és ott (és egyébként előtte és utána is) tudd, hogy képes vagy rá! Hogy legyen az belül, amit majd kívül látni szeretnél!

Csodák és sült galambok nincsenek.

Ne kívülről várd a megoldásokat és ne a kinti világot hibáztasd, ha nem mennek a dolgok!

Ez a szakma nehéz, de amíg tudunk ilyen szépen, jó kedvűen és nyitottan tanulni egymástól, mint ahogy ezen a hétvégén tettük, van remény. 🙂

Köszönjük mindenkinek, aki velünk volt ezen a hétvégén!

Modell: Vásárhelyi Réka

Smink: Rimár Linda

Frizura: Somogyi Gergely

Aki pedig nem, annak egy kis ízelítő azok fotóiból, akik elküldték nekünk a blogbejegyzéshez is őket:

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Gyere és sajátítsd el az enteriőrös fotózás titkait!

Időpont:

2017. március 11. szombat (haladó csoport) 10:00-18:00 max. 10 fő BETELT

2017. március 12. vasárnap (kezdő/kevesebb gyakorlattal rendelkező csoport) 10:00-18:00 max. 10 fő BETELT

Helyszín: Rooms – your photo place

Oktató: Fénylabor – szeretet képek

Ne csüggedj, ha lemaradtál, iratkozz fel a várólistára, így ha üresedés lenne írunk neked, illetve a következő lehetőségről Téged is az elsők között értesítünk!

Itt iratkozhatsz fel:

info@rooms-studio.hu

 

Nagyon sokan fordultatok hozzánk azzal a kéréssel, hogy valamilyen hivatalos formában is osszuk meg a tapasztalatainkat és a sok év alatt megszerzett tudásunkat veletek. Az első ilyen workshop-unk alig 1-2 óra alatt betelt, sőt „pótcsoportot” is indítottunk és nagyon jól sikerült, így itt az újabb lehetőség.

 

A PROGRAMRÓL

Átfogóan beszélünk mindenről, ami a fotózás kapcsán fontos lehet a fotóssá válás első mozzanataitól a kommunikáción át egészen az enteriőrben való fotózás legapróbb fortélyaiig.

A modellünk Réka lesz, akit már nagyon sokan megszerettetek. Rutinos, de nagyon természetes, ezért tökéletes ő ahhoz, hogy mutatós, mesterkéltségtől mentes fotóitok szülessenek.

Elmondjuk:

  • mi hogyan váltunk elismert fotósokká és teremtettük meg a hazai piac egyik legkülönlegesebb fotózási helyszínét
  • hogy építjük fel a csomagjainkat, hogyan árazunk
  • hogy működünk, gondolkodunk egy fotózáson
  • mitől lesznek őszinte érzelmek a képeinken
  • hogy kezdünk bele egy enteriőrös fotózásba, majd hogy alakítjuk és állítjuk a berendezést a saját elképzeléseink szolgálatába
  • hogy a díszek nem csak tárgyak, hanem trükk eszközök is
  • hogyan fotózunk természetes és mesterséges fénnyel nappal és este

ITT A HELYED, HA:

  1. Meg akarsz tanulni enteriőrrel fotózni különböző fényviszonyok között.
  2. Évek óta fotózol, de örömmel tanulnál még többet
  3. Kezdőként fejlődnél, tapasztalatot szereznél.
  4. Szeretsz a Rooms-ban fotózni és kíváncsi vagy a „bennfentesek”, vagyis a Rooms megálmodóinak, fotózási titkaira.
  5. Még sosem fotóztál a Rooms-ban, de mindig tervezgeted.
  6. Érdekel a fotózás háttere is, legyen szó technikáról, marketingről, árazásról, vagy éppen az egyik legfontosabb dologról, az ügyfelekkel való hatékony kommunikációról.

+1

Szeretnél fotózni a Rooms-ban is kuriózumnak számító színes fényárban, amit csak nektek teremtünk majd meg estére a Le Bain szobánkba.

MIVEL LESZEL GAZDAGABB A WORKSHOP ÁLTAL?

  1. A Fénylabor és a Rooms sikerének titkát kaphatod meg egy napba sűrítve.
  2. Egy női és egy férfi fotós látásmódját egyszerre sajátíthatod el.
  3. Tele leszel inspirációval, ami által különleges fotókat készíthetsz.
  4. Otthonosabban mozogsz majd enteriőrben és tudni fogod, milyen apróságokkal lehet a saját képedre formálni őket.
  5. Rutinosabb leszel a modellek enteriőrben való mozgatásában.
  6. Trükköket kapsz, amikkel természetes módon, Photoshop nélkül teheted érdekesebbé a képeidet.
  7. Tudni fogod, hogyan érdemes természetes fényben fotózni.
  8. Tudni fogod mikor és hogyan használd a folyamatos fényű lámpákat vagy a stúdió vakukat.
  9. Tudni fogod, hogy állítsd be a géped a Rooms-ban, hogy a legjobb expót kapd.
  10. Segítséget kapsz ahhoz, hogy minél több ügyfeled legyen.

 

HOGYAN HASZNÁLHATOD FEL AZ ELKÉSZÜLT KÉPEKET?

A workshop-on készült fotókat természetesen korlátlanul használhatod a referenciádban. Egy kérésünk van, hogy a képekre tedd rá a „Fénylabor Rooms oktatásán készült” feliratú logót, ami így néz ki:


KÉSZEN ÁLLSZ?

A workshop díja: 49 000 Ft

Két részletben tudod fizetni: 10 000 Ft foglaló átutalással + 39 000 Ft a ws napján készpénzben. A befizetésről Áfa-mentes számlát adunk képzés címen. Céges számlát a fotós vállalkozásod nevére van módunk kiállítani, független cég nevére nem. A pizza-ebédet mi álljuk, nassolnivalót és innivalót biztosítunk nektek egész nap.

info@rooms-studio.hu

A jelentkezéskor írd meg a számlázási nevet és számlázási címedet, ahová majd küldhetjük a foglaló bekérőt.

Örülünk annak is, ha néhány sorban leírod, miért szeretnél jönni, mi érdekel a legjobban a témák közül, illetve mióta fotózol, és mit fényképezel a legszívesebben.

Szeretettel várunk!

Írisz és Zoli

 

Az előző workshop élményeit és képeit itt nézheted meg:

Januári workshop képekkel

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Van az úgy, hogy az ember játékból, szerelemből csinál valamit. Így történt ez a fotózás is. Mi nagyon vártuk már ezt az új, tavaszi enteriőrt a Rooms-ban és szerettük volna úgy igazán kipróbálni, legalább csak egy kis időt úgy tölteni benne, hogy annak nincs igazándiból súlya. Persze célja azért, hogy megmutassuk, mennyi lehetőség rejlik benne, de mi sem használtuk ki az összeset, így aztán vár még rátok a lehető legjobb értelemben vett kihívás.

Egyben – bár ez akaratunkon kívül esett – láthatjátok azt is, milyenek a fények bent, ha odakint iszonyatosan sötét, borús idő van. 🙂

 

Szóval egy kis ízelítő abból, milyen is most a mi “kis” bérelhető fotóstúdiónk, hogyan lengi be a tavasz.

Fotó: Fénylabor

Modell: Kővágó Dóra

Köszönjük a meseszép ruhát Nagy Ágotának!

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Nagyon vártuk ezt a tavaszi dekorációt. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy most nem akarjuk megkötni a szokásos kompromisszumokat azzal kapcsolatban, hogy mindenkinek megfelelő legyen az enteriőr mind ízlésben, mind … hogy is mondjam… széttörhetetlenségben… A fotósoknak szerettünk volna egy igazi örömjátszóteret építeni, olyat, amilyen nincs máshol, ahol millió perspektíva, szín, forma, izgalmas elem teszi lehetővé, hogy valami igazán különlegeset alkothassanak. Apropó szín! Igen, most ez is merészebb, hiszen annyi csodálatos árnyalat van a világon, ami nem csak pasztellekből áll. Mi imádjuk a sötét tónusokat, a sötét zöldet pedig különösen. Adta magát ez a szín sok szempontból, főleg azért, mert mindig is be akartuk hozni a természetet a stúdióba. Unalmas már nekünk és talán nektek is, hogy van egy szép szoba… egyre több szép szoba van… gondolom, ti is észre vettétek, hogy gombamód szaporodnak a berendezett stúdiók… Persze nemsokára bizonyára máshol is zöldellő fák virítanak, de most még csak nálunk. 🙂 Az már csak hab a tortán, hogy közben az év Pantone színe a greenary lett, ami szépen harmonizál a tavaszi Rooms világával.

Nem titok, hogy puhatolóztunk már előtte és izgatottan gyűjtöttük a reakcióitokat erre a markánsabb dekorra. Megnyugtató volt, hogy mindenki lelkesen várta, aki tudta, mire is készülünk. Persze megosztani aztán az első fotót róla nem jelentett kevesebb izgalmat. Óriási örömmel láttuk viszont, hogy szeretitek és rengetegen lájkoltátok! Bízunk benne, hogy fotózni is ilyen lelkesen fogtok majd benne.

Néhány kulisszatitok:

A csarnokban kb. 4 óriási doboz zöld levél került a fákra és 2 nagyobb doboznyi virág. Amikor együtt láttuk, azt gondoltuk, uh, végül mégiscsak túlvásároltuk magunkat, aztán megdöbbenve vettük észre, hogy ez csak fogy és fogy, a zöldbe borítandó részek meg csak sorakoznak. Összesen csak 3 csomagnyi zöld “maradt a nyakunkon” és éppen annyi virág, hogy külön tudjátok majd őket használni. Tudjátok, ahogy eddig is, a folyosón található fehér ládából.

Az asztal fölé mindenképpen szerettünk volna egy pergolát. Zoli hősiesen bevállalta az elkészítését, de aztán rábeszéltem, hogy inkább kérjen segítséget, van bőven más barkácsmunka a számára. Kért is. A saját elképzeléseit előadva 15×15-ös gerendákból. Aztán amikor megérkeztek a gerendák, hogy összeállításra kerüljenek, földbe gyökerezett a lábam: nem igazán tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak. Azt hiszem, valami olyasmi jött ki a számon, hogy te jó Isten! Ez egy bitófa… Aztán, amikor magunkra maradtunk, Reniből (aki segített nekünk) is kitört, hogy hűűű hááát… Zoli szája pedig már kámpicsorodott, mert ő jót akart, szerette volna, ha nagyon stabil lesz. Reni aztán azt mondta, sebaj, majd valami világos színnel filigránná tesszük. Az, az lett, igazán karcsú, ugye? Azóta ezen nevetünk, ahányszor eszünkbe jut. Szóval úgy nézzetek a mi csodálatos installációnkra, mint egy légies balerinára. 🙂

Zoli 50 db foglalatot és izzót vett, mert sok iylen kis lelógó, csillogó lámpácskát képzelt el. Összesen 10 db érkezett meg. Gondoltuk, hát jó, akkor ennyi lesz, aztán majd esetleg később pótoljuk valahogy ezt a hiányosságot. Fel is tettük, ahogy optimálisan elosztható volt ez a maréknyi díszítés. Minden nap lázasan kutattunk azonban a postaládánkban, hátha érkezik még csomagértesítés. A véghajrában érkezett is egy jó hír: Magyarországon van a szállítmányunk! Zoli rögtön nézte, hogy ez vajon melyik lehet, milyen színű, hány darab… Amint úgy érezte, van némi esély, értesítő hiánya ide vagy oda, nyitáskor a postán állt. A csomag persze sehol, ezt már megszoktuk… Aztán kiderült, hogy mégis itt van: a postás már elvitte magával. Zoli pedig beült a kocsiba, megkereste és elkérte tőle, mert ez volt az utolsó nap, amikor még fel tudtuk szerelni, hiszen másnap már fotózásra készültünk. Persze nincs meg mind, pont a fele… de a fele megvan és a helyén csillog-villog! 🙂 Ezek a kis izzók nem csak arra szolgálnak, hogy fényt adjanak, hanem nagyon szép háttereket varázsolhattok vele, ha már elkezd sötétedni, sőt a ládáknál korábban is.

Apropó ládák. Ezúton is hálás köszönetünk Reninek és a ládák eladójának, amiért lehetetlent nem ismerve lehozták őket a korcsolyapályává fagyott hegyi utcából. (Emlékeztek, pont akkor volt mindenütt tükörjég.) Kommentár nélkül egy kis illusztráció:

Látjátok, kalandból mindig kijut! Ez így van jól, van mit mesélni. Nektek pedig csak az a dolgotok, hogy szeressétek és élvezzétek!

Nem hagyhatom szó nélkül a dísztortánkat sem, ami pontosan úgy sikerült, ahogy megálmodtam. Köszönjük szépen az Egy csipet tortának. (Ez nem ehető, csak ínycsiklandóan illatos, de érdemes megkóstolni egy igazi változatát.) Tudjátok szerintem sokan, hogy mindig Annie Sloan festéket használunk. Most viszont kipróbálhattam egy kis újdonságukat is: a füstfóliát. Láttam ilyesmit dekorációs tárgyakon, de valahogy mindig csak szemezgettem vele. Aztán feltűnt Enikőéknél a biatorbágyi műhelyben, hogy a kanapéjuk széle különlegesen csillog. Nagyon tetszett, így meg is kérdeztem, mitől. Kiderült, hogy a fólia a titok. Vettünk is belőle. Az a helyzet, hogy megkérdőjeleztem a képességeimet, miszerint ezzel a kényes anyaggal tudok-e én bánni, de sokkal egyszerűbb volt, mint hittem! Én beleszerettem, úgyhogy folytatom a kísérletezést egész biztosan, mert még egy csomó ötletem van vele, most geometrikus, modernebb hatásra törekedtem, hiszen a bútorok is egyszerű, letisztult formájúak. (Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem egy “fizetett reklám”, tényleg szeretem ezeket a termékeket, ezért jó szívvel és önként írok róluk. 🙂 )

Mutatok azért képeket a Paris-ról is, hiszen megújult ez a szobánk ugyanúgy. A szürkéskék pamlag a kedvencem benne, hónapok óta őrizgettük itthon és nagyon vártam a debütálását.

 

A Le Bain szobánk megmaradt a régiben, hiszen télen elnyerte azt a formáját, amire vágytunk.

Még több képet találtok a Rooms tavaszi enteriőrjéről a galériákban:

NÉZD MEG A TÖBBI KÉPET IS!

A tavaszi-kora nyári enteriőrben június elejéig tudtok fotózni. Időpontot foglalni a szokásos módon lehet: berles@rooms-studio.hu vagy +36 30/3756455. Várunk benneteket!

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re