Rooms – your photo place » Rooms - your photo place

Masthead header

Akadnak könnyű és nehéz születések, azt hiszem, ez a téli-karácsonyi enteriőr utóbbihoz tartozik. Különös, hogy éppen az a dekoráció épül a kis darabokból a legnehézkesebben egésszé, ami ennyire közel áll hozzánk.

Nem titok ugyanis, hogy mióta Instagramot használok, szerelmese vagyok az amerikai farmházas oldalaknak. Nagyon-nagyon szeretnék egy olyan házikót magunknak. Minden tárgy mesél bennük: egyszerű, természetes, mégis olyan különleges holmikkal, bútorokkal teli, amik nem tucat termékek, amiknek lelkük van. Hamar elhatároztuk hát, hogy idén egy csipetnyit ebből hozunk nektek karácsonyra. Egy csipetnyit… mert persze nagyon hamar fény derült rá, hogy az igazi nagy szerelmeim csak a tengerentúl kaphatóak és olyan ára volna idehozatni őket, hogy bizony ember nem termeli ki ezt az enteriőrt a bérleti díjakból…

El is kámpicsorodtam, hiszen pont, mert ennyire szeretem, fontos volt nekem a hitelesség, a stílushűség. Bevallom, hagytam is a csudába egy ideig az egészet. Persze ezt elég rosszul tettem, mert szeptember elején arra eszméltem, bizony még rengeteg minden hiányzik! Aztán egyszercsak a kétségbeesett bevásárló láz folyamodványaképpen púposra halmoztuk a kis raktárunkat. Váratlan dolgokból állt össze a saját stúdiós farmházunk, persze ehhez sokat kellett hackelnünk is a „legyen benne minél több egyedi tárgy” jeligére.

Így született meg a nagy kedvenc (ezt már kijelenthetem, mert túl vagyunk az első héten), a hinta is. Ami ugye igazából kamuhinta, de ez most nem lényeges, örülök, hogy biztonságos… hosszú út vezetett ugyanis idáig. Feladtam a fiúknak a leckét, amikor előálltam az egyik farmházas fotómmal, miszerint nekem kell egy ilyen (vagy hasonló – persze ez azt jelentette, hogy lesznek dolgok, amit nem engedek el… lsd. kötél, ugye fiúk?!). Nos, sem műhelyünk, sem szerszámarzenálunk nincs, így aztán ami a youtube-on oly könnyed műveletnek látszott, hamar kivitelezhetetlen barkácsolássá vált. Megoszlott a vélemény is hármunk között, hogy mi is volna a legpraktikusabb rögzítési mód, ami aztán kellően stabil is. Ezzel napokat…, előtte heteket töltöttünk… Utólag nagyon nevetek, mert még most sem tűnik ennyire ördöngösnek a dolog, de ez lett a rettegett feladvány… A kötélről pedig csak annyit, hogy a világból kikergettem Zolit és Lacit azzal, hogy nekem nem jó akármilyen belőle, hanem pontosan arra lesz szükség, amit a képen látnak… A folyamat: laci hallgat mélyeket, Zoli felőrölt idegszálai, 2 óra kocsikázás oda-vissza… mázli, hogy találtunk utolsó pillanatban és akadt egy levágott, így nem kellett 50 métert megvennünk, izgulás, mert a maradék csak 11 méter volt és mi többet számoltunk erdetileg… Eredmény: semmi sem olyan, mint a képen volt… csak a kötél…, de imádjuk… és nem szakad le.

Talán feltűnt nektek, hogy a tavalyi házikók helyére most fehér lambéria került, erről csak ennyi (sajnos mi Lucával nem látszódunk már, pedig szorgalmasan festettünk…).

A Paris és Le Bain télen mindig olyan kis mostohagyerek, hiszen a családok minél nagyobb teret, minél karácsonyosabb hangulatot igényelnek. Sokat törtük a fejünket, milyen legyen idén, de sehogysem jött ihlet. Szerettünk volna egy meghitt kis kuckót a stúdióban. Ahol szelíden, bájosan érkezik az ünnep, mégis akad nagy karácsonyfa, amit körül lehet ülni, és minden megvan benne, ami a szívet melengetheti. Két olyan szobát, ami inkább a kismamáknak, a boudoir vagy éppen portré fotózásoknak kedvez. Aztán megláttam egy párnát és nagyon-nagyon meg akartam venni. Ezt azonban csak akkor tehettem (az ára miatt…), ha ott és akkor ünnepélyesen megfogadtam, része is lesz a berendezésnek.

Eldőlt hát a Paris sorsa! Így épült benne minden egyetlen párna köré. Így lett a Paris és a Le Bain is egy igazi lánybirodalom. Itt az a stílusvilág uralkodik, ami annyira jellemzi a Rooms-t, és amit sokan el is vártok tőlünk. Kevésbé romantikus momentuma volt a falbontás ennek az építkezésnek, de mostmár azt is tudjuk, hogy ez Luca kedvenc tevékenysége. Szóval, ha valahol falat törnétek, tudok egy jó munkaerőt!

A Paris fotói:

A Le Bain fotói:

Az új téli enteriőrben én nem a feltűnőbb holmikat vagy a hintát szeretem igazán, hanem azt, hogy el-eldugva kincsek lapulnak benne, eredeti, régi holmik, olyanok, amik egyszer talán részesei voltak 30, 50 vagy akár 60 éve egy igazi, családi karácsonynak is. Most pedig egy új életet kaptak.

Idén is sokatokkal ünnepelhetünk majd együtt, mi már alig várjuk!

Nézzétek meg a galériákban a többi képet is:

TEREK

Fotósoknak: a promócióra használható fotók linkje INNEN elérhető vagy kérhetitek e-mailben, Facebook üzenetben is.

(Kérünk benneteket, ahogy eddig is, a képeket a rajtuk lévő logóval együtt, vágás és színkorrekció nélkül használjátok. Köszönjük szépen.)

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Az évszakok közül a tavasz a kedvencem. Szeretem az illatát. Szeretem az üzenetét. Nem a virágzó fák, mezők nyűgöznek le igazán, hanem az új kezdet, hogy ugyanaz éled ismét fel, mégis egy kicsit más, mert már magán hordozza az előző év lenyomatát. Emlékeket, érzéseket, napsütést, szelet, havat, minden tapasztalatot. Úgy újul meg minden, hogy igazából egyáltalán nem is olyan új, egyszerre ugyanaz és mégsem azonos.

Amikor egy új enteriőrt tervezek és építünk, pontosan ez a folyamat zajlik le. Mivel nálunk nem csupán a kiegészítők cserélődnek az átalakításkor, hanem tényleg egy más világot szeretnénk teremteni időről-időre, furcsa lehet, hogy azt mondom, valahol mégis a korábbiakból táplálkozik az, ami megvalósul. Ez azért lehetséges, mert bennünk is nyomot hagy az, ami volt. Mit szerettetek, mit kevésbé, mi mit szerettünk, mit nem, honnan indultunk és hová akarunk eljutni. Sokkal tudatosabbak is lettünk, hozzátéve, amire sokan nagy kerek szemekkel néztek rám, hogy sosincs teljesen kész tervem, csak ötleteim. Az átalakítás első napján még én magam sem tudom, hogy pontosan mi születik majd meg.

Az utóbbi három enteriőrrel a csarnokban például kalandoztunk. Stílusokban, színekben, formákban. (Persze nem tudom önmagam meghazudtolni, mert mégiscsak olyan rooms-os maradt.) Most viszont azt éreztem, szeretnék visszanyúlni a gyökerekhez. Szeretném az új kezdetet, csak azokkal a tapasztalatokkal felvértezve, amit kaptam az elmúlt három évtől.  Így született meg a Rooms tavasza idén. Az a tavasz, ami emlékeztet engem a legelső dekorációra, az, amibe visszacsempésztem a virágzó fákat és a francia lakberendezés jegyeit magukon hordozó bútorokat, mert azt imádtátok.

(Na jó, az elől lévő fa azért került oda, mert amikor kerestem egy megfelelő ágat hátra az udvaron, megláttam ezt is árválkodni… egyszerűen virágzó fa akart lenni és kész…)

Cuki, romantikus. Ezt mondjuk nem így akartam, de ez egy másik történet. Akivel beszéltem róla, mindenki jól megmosolygott és azt mondta, de hát éppen ezért imádjuk a Rooms-t. Úgy látszik, a lelkem mélyén mégiscsak ilyen vagyok, hogyha a kezem alól csupa ilyesmi kerül ki még akaratom ellenére is…

Mi az új?

A Paris vagány színválasztása például. Réges-rég kacérkodunk valami sárgával. Bevallom, abszolút nem ez volt az eredeti terv. Egyszerűen szembe jött velem a mustársárga ágynemű, és nem tudtam ott hagyni az üzletben. S ha már azt megvettem, kosárba tettem hozzá az ágytakarót is. Gondoltam, maximum majd otthon ünnepnapokkor felhúzzuk. Még ekkor sem gondoltam komolyan a dolgot, látjátok, pedig ez úgy 1 hónapja történt. Aztán szembe jött a kanapé. Na, mondom, rendben, megadom magam. A lámpások már megvoltak, szerencsémre ehhez is tökéletesen passzolt. Az pedig nem volt kérdés, hogy ehhez milyen lesz a faldíszítés.

Bosszantott viszont, hogy unom az ágy hátterét. Az ágyat viszont nem tudtam végül megvenni, amit kinéztem, mert nem ért volna ide időben Angliából sajnos. Gondoltam, tele rakom virággal, de nem volt elég virágom és olyan furának is éreztem az egészhez. Gondoltam, lestencilezem, de az meg sehogy sem tetszett. No, ekkor beugrott, hogy szegény virágfalat száműztük a Le Bain-be, s hogy mennyire szeretitek. Az lett a vége, hogy idekerült. Egyáltalán nem praktikus, de szép! Ez pedig azt hiszem, egy fotóstúdiónál fontosabb. A világítás sem volt praktikus, de ezen muszáj volt változtatnunk, így a nyitás előtti nap vettünk egy új csillárt. Mert a fény mindennél fontosabb itt. Kicsit lentebb van, mint az kényelmes volna, viszont így mutat igazán, szóval fejre vigyázni! 😉

Óriási megkönnyebbülés volt számomra, hogy mennyire lelkesen fogadtátok ezt a karakteresebb berendezést. Féltem ám kicsit azért tőle. Anyukám volt az első „kontrollcsoport”, aki azt mondta, na végre, erről a kontrasztról beszéltem… hehe tök más ötletet mondott (lehet egyébként megvalósítom egyszer, mert jópofa), de örültem, hogy valakinek már rajtunk kívül is tetszik.

Mondhatni újnak azt is, hogy egy pletykából építkezve (miszerint nálunk nem lehet ilyet készíteni, ami persze szerintem nem volt azért igaz így egy az egyben…) nagyon figyeltem arra, hogy tudjatok „üres” fotókat csinálni. Ez mit jelent? Azt, hogy legyen a Paris-ban és főleg a csarnokban is több olyan lehetőség, amikor szimplán csak egy jó falfelület adja a képek hátterét. Ahogy látjátok, igyekeztem változatos részeket adni ehhez nektek.

Új persze teljesen az egész, úgy ahogyan van, hiszen 1-2 régi kiegészítőnket leszámítva minden most került ide frissen. Látszik az is, hogy 3 év van mögöttünk. Másképpen gondolkodunk, mint először. Egységben, mégis fontosabb lett, hogy változatos legyen, hogy ne csak a mi térben látási és működési igényeinket szolgálja, hanem a tiéteket is, akik nálunk jobban szerettek csak hátterekkel dolgozni, kész koncepciókkal, hiszen gyorsabban kell gondolkodnotok, mint általában nekünk, főleg, ha először vagytok nálunk egy-egy új berendezésben. Fontos volt most nekem az is, hogy a kiegészítők úgy passzoljanak mindenhová, hogy megcserélve egyet-egyet valami mást kapjunk, mégse sérüljön a hangulat.

Bár a házikók alapja maradt, szerintem nem is lehet rájuk ismerni. Na, ezeken aztán igazán megmutatkozott, hogy mennyire improvizatív vagyok, mert bizony ezt még a 3. nap sem láttam magam előtt… aztán Zoli azt mondta, Ok, menjünk el a bevált antikusonkhoz és nézzük meg, milyen holmija van…  20 perc múlva már álltunk nála a raktárban és 10 perc múlva minden a kocsinkba volt, ami tökéletesen passzolt a miliőhöz. Fent voltak már az ablakok és az ajtók, amikor még mindig törtem a fejem azon, hogyan nem lesz ebből giccs, hogyha valami kőfalszerű festést kap. Szerettem volna a provence-i házak hangulatát visszaidézni, de lássuk be, azért ezeknek nincs olyan formájuk és általában rettenetesen néznek ki a kőfalutánzó tapéták és festések. Magamban sem bíztam eléggé, bár a barátnő bíztatott, hogy megvan a kellő talentumom hozzá… végül azt próbáltam ki, amit már egyébként is rég szerettem volna, a most látható koptatott-mosott hatást szürkében. Magam is meglepődtem, de elsőre az lett, amit elképzeltem. Könnyű így festeni, csak nagyon időigényes.

Akadnak viszont olyan apró részletek, amiket nem én találtam ki. Biztos írtam már, hogy az egyik barátnőmmel átalakításokkor pizsipartyt szoktunk tartani, ami egyben (szerinte legalábbis, én jobban szeretek beszélgetni este 7 és éjjel 2 között inkább..) brainstorming is. Valahogy megállíthatatlan tettvágy rabja lesz és ripsz-ropsz dekorálni kezd, amikor én már hulla vagyok, mert napok óta reggeltől estig ezt csinálom… Persze mindig gyümölcsöző az ő közreműködése, elismerem. Most szinte mindent az ő inspirálásának köszönhettek, ami könyvekhez kapcsolódik a stúdióban. Ő volt egyébként a ház minőségellenőröm is, miszerint sok, kevés, elég így, ahogy van éppen.

A Le Bain még mindig stabilan képviseli azt, amit eredetileg akartunk. Ez a majdnem állandóság az életünkben.

A Rooms új enteriőrje azt hiszem, most hordozza igazán magában először a tavasz valódi üzenetét. Azt, hogy mindig ott a lehetőség megújulni, és az újjászületés varázslatos, illatos csoda. Mégis mindig ott van mélyen benne a múlt, a régi, mindazok a rétegek, amik nélkül nem lehet az ma, ami, aki. Sokkal több a virágzó fák lenyűgöző látványánál: esély, kockázat, izgalom, fejlődés, tapasztalat, remény… Úgy hiszem, mindannyiunk élete is pontosan ilyen és ez így jó.

A bérlehető terekről szokás szerint még sok képet találtok a galériákban:

A terek

Kérhetitek most is fotósként a promóciós képcsomagot a dekorációról e-mailben (berles@rooms-studio.hu vagy facebook üzenetben). No és nem utolsó sorban a bérlehető ruháink galériáját is frissítettük nektek.

Várunk téged is! Ha még nem voltál nálunk, kérd bátran a bérlésről szóló tájékoztatót e-mailen vagy itt a kapcsolat menüponton keresztül. 🙂

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Az előző workshop-ok mindegyikén megkérdeztünk benneteket, hogy milyen tematikára jönnétek még nagyon szívesen. Az egyik vezető válasz a kismama fotózás volt, aminek mi nagyon örülünk, hiszen ez olyasmi, amit szeretünk és, aminek a tapasztalatait meg tudjuk és szívesen meg is osztjuk veletek. Különösen fontos téma ez a Rooms kapcsán, hiszen rengeteg kismamával érkeztek hozzánk nap mint nap.

Időpont:

  1. január 13. (haladó csoport) és 2018. január 14. (kezdő csoport) 10:00-17:00

Helyszín: a Rooms- your photo place minden tere

Oktató: Fénylabor- szeretet képek

Létszám: min. 5, max. 10 fő

 

A PROGRAMRÓL

Átfogóan beszélünk mindenről, ami a kismama fotózás kapcsán fontos lehet a fotóssá válás első mozzanataitól a kommunikáción, pózokon, ruhákon, kiegészítőkön át egészen az enteriőrben való fotózás legapróbb fortélyaiig.

Elmondjuk:

  • hogy építjük fel a csomagjainkat, hogyan árazunk
  • hogy működünk, gondolkodunk egy kismama fotózáson
  • mitől lesznek őszinte érzelmek a képeinken
  • milyen pózokat lehet, szabad használni egy kismama fotózáson önálló képek és páros (apukás) fotók esetében
  • hogy használjuk az enteriőrt, a kiegészítőket, a ruhákat látványelemként
  • hogyan fotózunk természetes és mesterséges fénnyel
  • hogyan készülnek a tejfürdős sorozatok

+1:  értékelést adunk az elkészült képeidről és egy zárt Facebook csoportban felteheted utólag is a kérdéseidet

A menetrend még formálódik bennünk is, hiszen függ majd a létszámtól, a nap várható felépítése a következő lesz:

9:45-10:00 érkezés a Rooms-ba

10:00-10:30 rövid bevezetés és bemutatkozás

10:30-12:30 közös fotózás

12:30-13:30 ebédszünet (általunk biztosított szendvics-ebéd)

13:30-14:30 beszélgetés a csomagok tartalmáról és értékesítéséről

14:45-16:30 közös fotózás (kádas képek)

16:30-17:00 záró beszélgetés, még nem megválaszolt kérdések, kérések

 

A fotózások két különböző szekcióban történnek, hogy minél sokrétűbb és hasznosabb gyakorlati tudást adhassunk át:

 1. Nappali fényben szólóban és párban

Végig megyünk a Rooms különböző terein kipróbálva a különböző enteriőrök és természetes fényviszonyok adta lehetőségeket.

Megtanuljuk felkészíteni a kismamánkat a fotózásra, megbeszéljük, milyen alkatra, milyen ruhákat érdemes választani, mikor használjunk kiegészítőket.

Megmutatjuk, mi milyen pózokat szeretünk használni, hogyan segítünk a kismamának, majd a párnak pózolni.

Nem csupán egyéni kismama képek készülnek, hanem fontosnak tartjuk, hogy az apukát is bevonjuk, hiszen a közös fotózkodás gyakori, és ilyenkor más dolgokat kell figyelembe venni.

 

  1. Mesterséges fénnyel és a kád használatával

A jó természetes fény áldás, azonban sokszor szembesülhetünk azzal, hogy muszáj bevetnünk valamilyen mesterséges fényforrást. Tudjuk, hogy sokan féltek ettől. Egy egyszerű és könnyen működtethető módszert tanítunk meg nektek, folyamatos fényű lámpa használatával.

A napra a koronát az egyik nagy kedvencetek, a tejes-virágos fürdőzés teszi fel. A kádas fotózás csipkeruhában történik majd, amennyiben a modell hozzájárul a ruha nélküli fotózáshoz, természetesen nincs annak sem akadálya, ezt a helyszínen egyeztetjük.

 

ITT A HELYED, HA:

  1. Még sosem fotóztál kismamát, de nagyon szeretnél belevágni
  2. Fotózol kismamákat, de inspirációra van szükséged, szeretnél tanácsot kérni, tapasztalatot cserélni
  3. Szeretsz a Rooms-ban fotózni és kíváncsi vagy a „bennfentesek”, vagyis a Rooms megálmodóinak, fotózási titkaira
  4. Még sosem fotóztál a Rooms-ban, de mindig tervezgeted, csak eddig nem mertél belevágni
  5. Kíváncsi vagy arra, hogyan működik egy enteriőrös stúdió a mindennapokban és abba mikor, milyen fotózásokat érdemes szervezned.
  6. Bizonytalan vagy abban, hogyan kell, szabad a kismamákat pózoltatni, öltöztetni
  7. Érdekel a fotózás háttere is, legyen szó technikáról, árazásról, a csomagok tartalmáról, vagy éppen az egyik legfontosabb dologról, az ügyfelekkel való hatékony kommunikációról
  8. Szeretnéd fejleszteni a tudásodat beltéri természetes fényben és folyamatos fényű lámpával való fotózás kapcsán
  9. Kipróbálnád az izgalmas tejfürdős fotózást

MIVEL LESZEL GAZDAGABB A WORKSHOP ÁLTAL?

  1. Megismerheted a Fénylabor és a Rooms gondolkodásmódját, ami sikerre vitte mindkét vállalkozásunkat.
  2. Egy női és egy férfi fotós látásmódját egyszerre sajátíthatod el.
  3. Tele leszel inspirációval, ami által különleges fotókat készíthetsz.
  4. Otthonosabban mozogsz majd enteriőrben és tudni fogod, milyen apróságokkal lehet a saját képedre formálni őket.
  5. Rutinosabb leszel a kismamák mozgatásában, a velük való kommunikációban, a kapcsolódó kiegészítők használatában.
  6. Trükköket kapsz, amikkel természetes módon, Photoshop nélkül teheted érdekesebbé a képeidet.
  7. Tudni fogod, hogyan érdemes természetes fényben fotózni.
  8. Tudni fogod mikor és hogyan használd a folyamatos fényű lámpákat.
  9. Tudni fogod, hogy állítsd be a géped a Rooms-ban, hogy a legjobb expót kapd.
  10. Segítséget kapsz ahhoz, hogy minél több elégedett ügyfeled legyen.

MIÉRT NEM LESZ UTÓMUNKA NAP?

Tudjátok, mert nem akarunk beszélni a képeink színét illető utómunka-fázisokról. Annak a mikéntjére vagytok pedig leginkább kíváncsiak, mi pedig ezt szeretnénk megőrizni magunknak, ami persze nem lehetséges 100 %-ig, de azért próbálkozunk. Arról szívesen beszélünk majd, hogy retusálás kapcsán miket szoktunk megcsinálni a kismama sorozatoknál és szívesen el is mondjuk menet közben, hogy arra mik a legeslegegyszerűbb eszközök.

 

KÉSZEN ÁLLSZ?

RÉSZVÉTELI FELTÉTELEK

  • A workshop díja 59 000 Ft (az ár alanyi Áfa-mentes) / fő
  • A teljes részvételi díjból 20 000 Ft a jelentkezéstől számított 5 napon belül fizetendő átutalással. Ehhez a jelentkezésed elfogadását követően minden információt elküldünk. A fennmaradó rész a workshop napján esedékes.
  • Lemondás esetén a foglaló nem visszakérhető, azonban átruházható azonos időpontban való beváltás esetén. Erről kérünk, hogy előtte tájékoztass bennünket e-mailben.
  • A részvevő jelentkezésével vállalja, hogy az oktatást követő 1 éven belül nem tart saját workshop-ot kismama és enteriőrös stúdióban való fotózás témában, és nem nyit saját, másoknak is bérbe adni kívánt fotóstúdiót.
  • A workshop-on készült fotókat természetesen korlátlanul használhatod referenciaként a saját oldalaidon, de kérünk, legfőképpen ne a referncia gyűjtés vezéreljen, hanem a tanulni vágyás. Egy kérésünk van, hogy a képekre tedd rá a „Fénylabor Rooms oktatásán készült” feliratú logót, ami így néz ki:

Előfoglalási kedvezmény

59 000 Ft helyett 49 000 Ft

csak 2017. november 28-ig, ne maradj le!

 

Jelentkezésedet az info@rooms-studio.hu e-mail címre várjuk.

Kérünk, hogy írd meg, melyik időpontra szeretnél jönni és írj pár szót is magadról, a munkásságodról, hogyha még nem ismerjük egymást. Jelentkezésedet amilyen gyorsan csak tudjuk, maximum 1 napon belül, visszaigazoljuk, a továbbiakkal kapcsolatban pedig ezzel egyidejűleg tájékoztatunk. Kérdés esetén is ezen az e-mail címen érsz el bennünket.

Jelentkezési határidő: 2017. december 30.

 

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Amikor hónapokkal ezelőtt elkezdtük tervezgetni a téli enteriőrt, magam sem láttam, mi is lesz ebből. Vártuk azt az ötletet/ihletet, ami igazán különlegessé és egyedivé teheti. Egyben voltam bizonyos, hogy megpróbálkozom a klasszikusabb, amolyan „belebújós” karácsonyi vonallal, de semmiképpen sem szerettem volna csupa elcsépelt dolgot felvonultatni.

Aztán nyáron kaptunk egy lehetőséget, hogy Stockholmban fotózzunk, és szerelembe estünk! Mindig is rajongói voltunk a skandináv lakberendezésnek és építészetnek, de látva élőben az északi városi és vidéki bájt, egyszerűen nem volt kérdés, hogy bele kell csempésznünk a téli enteriőrbe ezt a világot. Régóta kacérkodtam azzal a gondolattal is, hogy na, most akkor piros lesz (pontosabban bordó, mert így kevésbé hangzik önmeghazudtolásnak a részemről… Magyarázom: még az elején kijelentettem, hogy a Rooms-ban aztán sose lesz piros karácsony! 😀 ). Ezt a motoszkáló gondolatot megerősítette aztán a bordó faházak látványa Svédországban. Volt már egy alapunk, az igazán átütő ötlet azonban még hiányzott, ami a lelkét adja.

Egy este filmet néztünk éppen, amikor felbukkantak a képernyőn újra a faházak. S akkor bevillant! Legyenek nálunk is házikók! Bevallom, számos verzión ment keresztül aztán ez az ötlet, és igazából csak a múlt héten, az átalakítás közben rajzolódott ki, mi is lesz ebből. Laci – aki most Zoli építőtársa volt ebben – többször mondogatta is, hogy remélem, te már látod, milyen lesz, mert nekem elképzelésem sincs… Mire én: csak csináld, még én sem tudom pontosan, de már látom magam előtt. 🙂 Láttam… vagy 100féle változatban! 🙂

A bizonytalanságomat az okozta, hogy féltem attól, sötét lesz az összhatás. Szerettem volna meghagyni a natúr fát, mert nekem az annyira otthonos érzést adott. Ugyanott –amikor beleszerettünk az ágytakaróba – az is adott volt, hogy bevállaljuk a fekete színt a bordó mellé, én pedig szerettem volna, ha a házikók karakterét ez adja majd. Nem szerettünk volna túl meséset, túl cukit, de mindenképpen valami kedvesre vágytunk, valami igazán szerethetőre, de mindenekelőtt letisztultra és ízlésesre. Ezt a határt volt nehéz nagyon megtalálni. Aztán beugrottak a minták! A kandallóra is ilyen került, cuki is, visszafogott is, jó lesz! A kandallóról csak annyit, hogy halálra cikiztek miatta, mert amíg nem volt lefestve, úgy nézett ki, mint egy csinosabb raklap, és persze hallgathattam, hogy minek bajlódtak ennyit vele, egyszerűen össze kellett volna szögelnünk két raklapot… persze… persze… azért így mégiscsak sokkal szebb, ráadásul saját készítésű.

A kandalló kapcsán, be kell számotokra mutatnom Bélát, a rénszarvashintát. (Nem én neveztem el Bélának, ahogy a többi állatka sem általam kapott „fura” nevet, de van nevük, így egy egész kis család vár rátok télen…). Nem titok, hogy ő ikeás és Zoli szerzeménye, mert szerettünk volna kedvezni a gyerekeknek, akiknél azt láttuk minden évben, hogy imádnak felülni a dekorációra. No, Béla pont erre lett kitalálva!

Szeretettel és lelkesen várja a kicsiket, ahogy a tavalyi évhez hasonlóan, sok karácsonyi plüss is, akik az enteriőrhöz öltöztek fel.

Számos olyan elem van az enteriőrben, ami kifoghatott volna rajtunk, de azt hiszem, két igazán nevetséges pont volt: az, ahogy Lucával az ágy összerakásával megszenvedtünk, és ahogy a fiúk (nem) szereztek nyírfát. Álmomban nem gondoltam, hogy pont ez fog ki rajtunk, de képzeljétek, lehetetlennek bizonyult 2 méteres nyírfatörzseket szerezni ággal. Esküszöm, mindent megpróbáltunk! (ha valaki tudja a legális megoldást, ne fogja vissza magát, mostmár nagyon kíváncsi vagyok!) Végül arra adták a fejüket, hogy a környéken felkutatják azokat a részeket, ahol lehetnek leesve ilyen ágak és nem sértenek senkit azzal, ha bemennek és elhozzák. Nagyon-nagyon megörültünk, amikor nem üres kézzel érkeztek vissza. A lelkesedés azonban gyorsan elillant, amikor megláttuk a „zsákmányt”. Egyrészt szerintem nyárfát és nem nyírfát hoztak, bár ők állítják az ellenkezőjét. Másrészt, pont előtte esett, így az ágak annyira átnedvesedtek, hogy a fele széthullott. Nyeltem azonban egyet inkább, amikor megtudtam, hogy ért ide. Sétáltak vagy 1,5 km-t a gazban. Majd okosan kitalálták, hogy az övük segítségével cipelik ki a kocsiig. Aha, csak mindkettőjük nadrágja majdnem teljesen leesett öv nélkül. Megvan a kép, ahogy cipelik az övükkel a vizes susnyásban az ágakat félig leesett nadrágban?!? 😀 Jajj… 😀 Azért büszke vagyok rájuk, szép volt fiúk! 🙂 (A szarvas család ideérkezéséről nem beszélek inkább, mert a szállító éveket vett el az életemből azzal a stresszel, amit okozott, hogy nem érnek ide időben.)

 

Idén a csarnokba kerültek fényfüzérek is, mert minden évben többen mondtátok, hogy szeretnétek, ha lennének. Ennek köszönhetően estefelé nagyon szép hangulatképeket tudtok majd készíteni, de látszódnak nappal is.

A Paris szoba sorsáról még annyit sem tudtunk az átalakítás első napján, amennyit a csarnokról, mégis pikk-pakk elkészült. Már tavaly megláttam az arany karácsonyfa díszeket és meg is vettük őket, lesz, ami lesz alapon és a tükör is régóta várja a raktárunkba, hogy egyszer megtalálja a méltó helyét. Szerettük volna itt meghagyni a nálunk megszokott vintage-shabby stílusvilágot a lehető legletisztultabb formában. Most olyan a Paris, amilyennek mindig elképzeltem.

A karácsonyfa előtt díszelgő falovacskát pedig Zoli semmiképpen sem akarta ott hagyni. Szerintem nagyon jól tette és biztos vagyok benne, hogy nagy kedvencetek lesz. El is nevezhetitek, mert őt nem kereszteltük még el. Milyen nevet adnátok neki?

A Le Bain maradt a régi, egyrészt, mert nem érezzük úgy, hogy karácsonyi-téli dekort kívánna, másrészt sokan kértétek, hogy ne változtassunk rajta télre se.

Számos új, az enteriőrbe illő, bérlehető ruhával is várunk benneteket, a héten igyekszem ezeket lefotózni, hogy már itt, a weboldalon is láthassátok őket.

Nem is tudom, voltunk-e valaha ennyire bizonytalanok abban, hogy is áll majd össze egésszé a megálmodott enteriőr. Tényleg úgy éreztük, az elmúlt héten született csak meg igazán hiába akadt számtalan tervünk, láttunk bele ilyen vagy olyan kompozíciót, vásároltuk meg előre az elemeinek nagy részét. Valahogy az lett a sorsa, hogy a pillanatok hevében formálódjon és szülessen meg. Úgy érzem azonban, benne van minden, ami számunkra kedves, ami az ünnepre, a családra, a szeretteinkre emlékeztet minket és mindaz, ami miatt a Rooms-t nem csak mi érezzük otthonnak, hanem szerencsére egyre többen és többen, ti is.

Gyertek sokan és töltsétek meg a saját emlékeitekkel, érzéseitekkel!

Természetesen most is készítettünk a fotósok számára képcsomagot, amit tudtok használni promóciós céllal. Ezt szokás szerint e-mailen (berles@rooms-studio.hu) vagy facebook üzenetben kérhetitek tőlünk, ahogy a bérléssel kapcsolatos ár és egyéb információkat is.

Nézzétek meg a galériákat is!

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re 

Itt a nyár! Ragyogóan süt a nap és mi nem is tudtunk másra gondolni csak a tenger morajlására és illatára, ahogy belengi a levegőt. Olyan messze van viszont, elhoztuk hát nektek a Rooms-ba ezt az életérzést.

Két dolgot már úgy fél éve tudtunk, az egyik, hogy élő pozsgás növények mindenképpen lesznek, a másik pedig, hogy valamilyen módon kapcsolódik majd a tematika a kicsit sivatagos hangulatot idéző tengerpartokhoz. Éppen ma nevettünk azon, miközben fotóztuk a kész enteriőrt, hogy hányféle variáción esett át a terv, hányféle kiegészítőt vettünk meg úgy, hogy na, ez az, aztán másnap valami teljesen új dolog jutott az eszünkbe, ami miatt kétségessé vált a tuti választásunk. Mégis, ez a sokféle apróság, amiket össze-vissza vásároltunk, ma egésszé állt össze… és a  legnagyobb megdöbbenésünkre, összepasszolnak. Tényleg csak néhány darab került vissza a szekrénybe, ami mégsem stimmelt. Szerettem nagyon tervezgetni ezt az új, nyári enteriőrt, mert rengeteg minden benne van, ami igazán közeláll hozzánk. Hogyha lenne egy tengerparti házunk, valami ilyesmi volna. Így aztán most tényleg vendégségbe hívhatunk benneteket hozzánk egy kis lazításra, remélve, hogy benneteket is elrepít egy távoli, nyugalom szigetre.

 

Azt hiszem, a legnagyobb kihívást a csónak jelentette. Elég konkrét elképzelésünk volt ugyanis annak kapcsán, milyen formájúnak és méretűnek kellene lennie (és mennyit szánunk rá… 🙂 ) … így aztán sokat kutakodtunk, mire megtaláltuk az igazit. Node akkor már mit sem haboztunk! Másnap már utaztunk is érte, hogy hazahozzuk! Persze nem így nézett ki, de minden adottsága meg volt hozzá, hogy álmaink hajójává válhasson. Zoli kb. 2 hétig tisztogatta, aztán jöhetett a festés, kárpitozás, csinosítgatás. Tegnap Renivel a nap végén le is teszteltük, szalmakalapban persze, hiszen így volt stílusos. (A fotó szigorúan privát… 😀 ) Zoli eközben a csónak mellé telepedett le, ahogy ő mondta: éppen úszik a tengerben, mi csak napozzunk a csónakban…

Az egyik kedvencem az asztaldekoráció lett. Igazából azért, mert nagyon viccesen született meg. Az egyik barátnőmmel bent aludtunk a stúdióban és mindenáron segíteni akart valamit az éjszaka derekán (miközben már aludni készültünk). Mondtam neki, hogy hát jó, itt ez a csomó csetresz, fogalmam sincs, mi kerüljön az asztalra, mert teljesen különbözik minden és annyi, de annyi van belőlük. Sötét volt, mert csak a kis villanyt kapcsoltuk fel, szóval alig láttunk valamit, de úgy összesakkoztuk ott ketten hirtelen, hogy egyetlen centit sem mozdítottam semmin. Szóval kiderült, hogy nagyon jól látunk sötétben és klasszul dekorálunk félálomban.

A függőszék nagy álmom volt, amióta csak megláttam, de remélni sem mertem, hogy ilyen könnyedén megszerzem, mert teljesen lehetetlennek tűnt. (Ahogy az is, hogy valaha elkészülünk az álomfogókkal, sokkal macerásabb, mint hittem.) Itt van viszont ő is. Ahogy utolsóként, de cseppet sem elkésve, hanem éppen a megfelelő pillanatban befutott Angliából a két fonott fotelünk is. Megküzdöttem az eladóval, mire megértette, hogy is legyen ez a szállítás dolog! 🙂

 

Szeretem a munkámat, amikor olyasmit tehetek meg miatta, amit Zoli sosem enged itthonra: vehettem egy csomó kövirózsa(szerű) növényt és óriási kaspókba ültethettem őket. Jogos egyébként, hogy itthonra nem vehetek…, mert sajnos nem gondozom túl jól a növényeket, úgyhogy szurkoljatok, hogy most szép életük legyen nálunk. Eddig nagyon jól vannak, de még csak 1 hetet töltöttek az új otthonukba. Mindent szabályszerűen csináltam, a kertészet utasításai szerint…persze azt nem mondtam nekik, hogy egy székbe is fogok ültetni…

Itt véget is érhetne a beszámolóm, mert igazság szerint ennyit szerettünk volna nyárra. Történt azonban, hogy megláttam egy boglárkát és beleszerettem a színébe, aztán mellé egy szarkalábszerű virágot és elindult velem a lavina. Nem telt el 2 perc, már át is telepítettem a lazac színű, csipkés ágytakarót, amit január óta őrizgetek, hogy majd az kerül a csónakba, a Paris szobába. Eddig Zoli még azt mondta, hogy jó, de ennyi, mást nem csinálunk, a csillárokat úgyis le kell még cserélni. Aztán az átalakítás előtti délután még elmentünk a lámpáinkért és ott megláttam (ismét) az egyik kedvenc pamlagomat. Hűűű, mondom, ez hogy passzol a virágaimhoz! Alkut kötöttem hát Zolival: a kék szófát eladjuk a garázsvásáron és jöhet a pamlag (magamban gondoltam, nameg a fal újrafestése). Fel voltam lelkileg készülve, hogy valamiylen módon bele kell scempésznem a büdzsébe egy falfestéket is, de gondoltuk, ássuk csak elő azt, amit majdnem 2 éve, nyitáskor vettünk. Nem fűztem sok reményt hozzá, de tökéletes volt, pedig felbontottuk anno… és a színe, éppen, ami nekem kellett! Szerintem át kellett alakítani kicsit a Paris-t is, minden erre utal… 🙂

Mi újság a Le Bain-nel? Régóta gondolkodunk és teszteltük is már titokban, hogy elforgatjuk a kádat. Egyrészt szeretjük a változást, ahogy ti is, másrészt kíváncsiak voltunk, tudunk-e teret nyerni így vele. Teszteljétek, nekünk tetszik így is, egészen más dolgokat lehet benne fotózni.

(Ui: ültettem ide is, elkapott a láz, de ezért egyelőre nem merek garanciát vállalni, mert a levendula tartok tőle, nem annyira szívós, mint a kövirózsák…)

Szóval reméljük, ti is annyira élvezitek majd itt a “nyaralást”, ahogy mi élveztük a tervezését és megvalósítását.

Hamarosan lesznek promó képek is fotósoknak, ahogy szoktuk. Kérhetitek már most e-mailben és facebook üzenetben is.

Időpontot foglalni pedig a 30/3756455-ös telefonszámon vagy a berles@rooms-studio.hu e-mail címen tudtok.

Hogyha még ennyi sem elég, a galériákban még több képet megnézhetsz:

A ROOMS NYÁRI ENTERIŐRJE

Küldjemailt oszd megFacebook-on Tedd kiPinterest-re