A Paris szoba berendezési titkai

Nagyon szeretem Párizs hangulatát, a francia lakberendezést a maga eleganciájával, mégis itt-ott felbukkanó bohémségével. Nem volt hát kérdés, hogy a Rooms-ba becsempészünk egy ki szeletet ebből a varázslatos miliőből.

Meséltem már az egyik interjúban, hogy a színvilágot egy képkeret ihlette, amit a barátnőmtől kaptam ajándékba, most is ott van a kis asztalon. Amikor pedig rátaláltunk a kanapéra végre, az is eldőlt, hogy biztosan nappali jellegű lesz (a fa keretét kellett csak lefestenem, ezt a Dekorpaint Soft törtfehér színével csináltam). Azt is tudtam, hogy mindenképpen szeretnék kandallót, és már réges-rég szerelmese voltam a Pagina óriás stenciljének, így szerettem volna itt kipróbálni. Ezt láthatjátok a kandalló melletti, púder színű falon. Mivel nem volt ez egy túl elegáns hangulatú szoba, rozettával dobtuk fel a csillároknál és kapott szegőlécet a karnis is, hogy egy kicsit klasszikusabb legyen az összhatás.

Mindenképpen transzferes, egyedi párnákra vágytam, így megkértem Bardócz Évit, hogy alkosson nekem néhányat. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen további bútorok kerülnek még ide.

Sokáig kutakodtam fotelek után, lett is egy óriási szerelmem, ami aztán végleg meghiúsította a dolgot, mert semmisem léphetett a nyomába, hát majd egyszer megveszem, hogyha megengedhetjük magunknak… Végül egészen véletlenül megláttam Bianca (Bluer Design) facebook oldalán egy fehér, különleges faragású széket. Nem haboztam, gyorsan írtam neki, hogy tudom, nem sok az esély, de van-e még belőle. Szerencsém volt, pont kettő várt még felújításra/gazdára. Több sem kellett, megrendeltem tőle és ezek a csodálatos székek kerültek be a Paris szobába.

Kevés volt azonban még így is a bútor, az áttekintő ablakhoz kívánkozott egy konzolasztal. Néztem használtat, újat, tényleg mindenfelé, de valahogy egyik sem volt az igazi. Aztán egy webáruházban megláttam a mostani darabot! Két napig húztam a szám Zolival együtt, mert nem szerettünk volna ennyit költeni rá, de ha valami pont az, amilyet keresel, nos nem tágítasz tőle egykönnyen. A kis asztalkák már megvoltak, csak más színűen.

Nézegettem, nézegettem a berendezett szobát, úgy voltam vele, mégiscsak kellene asztal. Először a ládára gondoltam, de asztalként sehogysem illett nekem ebbe az enteriőrbe, így odapróbáltam a hármas neobarokk szettet, ami stílusában tökéletesen illeszkedett. Fogtam hát a maradék festékeket (Annie Sloan Paris Gray és Paloma), gyorsan átkentem, waxoltam és már kész is volt!

Ha már Annie Sloan. Vizsgáljuk meg közelebbről a parkettánkat, mert úgyis annyian kérdezitek, hogy is lett ilyen!

Parkettafestés

Amikor anno elkezdtük tervezgetni a stúdiót, mindig hófehér parkettát láttam magam előtt, így aztán megörültem, hogy az eredeti parketta felújítható-festhető állapotban volt. Egyedül azonban nem mertem nekifogni a feladatnak, és így utólag, nagyon jól is tettem. Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik ugyanis. Enikőt hívtam segítségül, aki a Nemiskacat megálmodója és az Annie Sloan krétafesték magyarországi disztribútora. Rengeteg jót hallottam már erről a festékről, de nem volt korábban alkalmam kipróbálni, de úgy véltem, ez lesz a legjobb megoldás. Kizárólag laikus szemmel tudom elmesélni a fázisokat és felmerült nehézségeket, de megpróbálom hűen leírni, majd maximum Enikő korrigál.

A parkettát először alapos tisztításnak kell alávetni. Mivel ez a festék nem igényel különösebb előkészítést, nem kellett felcsiszolni (a korábbi lakk nagy része már egyébként is lekopott róla, összességében egy átlagnál kicsiit rosszabb állapotú szalagparkettát képzeljetek el).

Következhetett a festés, 2 rétegben (ha az emlékezetem nem csal) old white színnel, festőhengerrel, a szegélyeknél ecsettel. Gyönyörűen befogta szinte már az első réteg is (na, ez az egyik dolog, amit imádok ebben a festékben). Száradás után jött a neheze és a kockázatos része. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a lehető legmattabb legyen ugyanis a felület, ehhez pedig nem minden lakk felel meg, különösen, ha nem akarjuk, hogy besárguljon. A lakkot nagyon-nagyon vékonyan, a lehető legegyenletesebben kell felvinni a fehérre festett parkettára, Enikő itt is festőhengert használt.

Először úgy tűnt, hogy minden rendben, aztán 1-2 nap múlva döbbenten láttuk, hogy helyenként besárgult, a helyzet pedig egyre romlott. Nagyon elszomorodtunk Enikővel, de nem adta fel! Keresett egy másik típusú lakkot, reménykedve, hogy ezzel nem lesz gond. Mielőtt újra lakkoztuk volna, kapott még festékréteget a parketta (ismét előcsiszolás nélkül). Aztán jöhetett 3 nagyon vékony rétegben az új lakk. Nem mondom, hogy nem izgultunk mindannyian, de sikerült!

Azóta eltelt már közel 4 hónap, még mindig nem sárgult be. Hogy hogy bírja a megpróbáltatásokat? Nos, a lakásomba nem biztos, hogy választanám, mert a színéből adódóan sajnos nagyon kényes, minden apró porszem látszik rajta. Sajnos azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy a sarat nem bírja. A nyílt napon sokan voltak, ezért nem kellett papucsot vennie senkinek, de valaki behozott a szobába egy jó nagy adag lucskot, amit aztán a többiek óhatatlanul is széthordtak, mire észrevettük. Ezt hiába próbáltam felmosni, beitta magát a parketta pórusaiba és bizony ezeken a helyeken beszürkült. A takarítása egyébként az előbb említett szélsőségektől eltekintve nem nehéz: porszívó+jól kicsavarva felmosás, szivaccsal dörzsölgetni tilos, azt nem viseli jól. Kopni nem kopik, pedig azért sokszor látom, hogy húzkodják ide-oda a bútorokat rajta.

A kandalló

Ez a másik kedvenc kérdésetek, úgyhogy felvázolom, hogy épült. Igen, épült, mert ezt nem készen vettük.

Rengeteg kutakodás után az ebay-en vettünk egy fa álkandallót, amit lefestettünk a megfelelő színre. Egy reggel arra ébredtem azonban, hogy biztosan kicsi lesz, másik kell. Tudtam is a megoldást: nekünk kell felépíteni és ehhez nem kell más, mint ytong, kötőanyag és dísz. Elképzelhetitek Zoli hogy nézett rám, amikor ezt előadtam kora reggel?! De már indultunk is vásárolni hozzá, pár óra múlva pedig kész volt, csak a fa lapra kellett várnunk, amit külön nekünk terveztek és készítettek. Elmesélem majd részletesen is a következő posztban!

Ha még nem olvastad, ismerd meg a csarnok berendezésének történetét is:

A csarnok berendezési titkai