Tavaszi virágzás

El sem tudom mondani, mennyire áhítoztunk már a tavasz után! Hónapok óta készültünk arra, hogy a mi “kis” fotóstúdiónk újra virágba boruljon. Nem is akárhogyan, hanem egy virágzó fa vezényletével! Púder színben, csöppnyi arannyal fűszerezve. Barokk és neobarokk stílust keverve egy kis modernebb, fémes hatással.

No, rögtön ugorhatunk is a fához, mert bizony ez okozta a legnagyobb fejtörést számunkra, hogy lesz szép, virágzó fánk, ami meg is marad így nekünk legalább 3 hónapig? Márpedig én még nyáron a fejembe vettem, hogy fa kell tavaszra és kész. Persze, tudtuk, hogy sajnos igazi virágból nem lehet, de szerettük volna, ha minél valósághűbb. Tudjátok, hogy a művirágra elég finnyás vagyok, így aztán hosszas kutakodás után kerültek hozzánk ezek a meseszép magnóliák. Ők viszont egyszerűen szembe jöttek velem, jól elgondolkodtattak ugyan, de együtt tértünk haza. Épp, amikor már feladtam volna! A kicsi fán lévő virágzó ágakkal is hasonlóan történt, meglátni és megszeretni alapon, ezekért külön köszönet Évinek. (Nem árulom el, honnan vannak és engedelmetekkel a fa összeállítási módját is csak az lesheti el, aki fotózni jön hozzánk. Köszönöm a megértést! 🙂 )

A másik óriási és bizony nagyon-nagyon régi álmunk egy trónszék volt vintage-módra. Az évek során azonban sehogysem sikerült vennünk, mert nagyon nehéz itthonról megfizethető vagy egyáltalán megkaparintható darabhoz jutni. Mi lett a megoldás? Sajátot készíttetni! A francia design alapján így itthon ölthetett végül testet… soha nem is gondoltam volna, hogy egyszer ott állok majd a saját trónfotelünk előtt, sőt részt vehetek kicsit a készítésében is. Sokan tudjátok, hogy a Rooms szomszédságában egy izgalmas asztalos műhely található… hát kell nekünk jobb szomszédság?! Kiváltságosak voltunk bizonyos értelemben. Láttuk, ahogy először a számítógépen, majd a valóságban is életre kelnek a darabjai, egésszé formálódik, ott állhattunk, amikor festették, csiszolták… így lett ő igazán-igazán a miénk! Köszönöm a fiúknak, hogy ilyen kedvesen viselték a “felügyeletünket” ( “jó, itt még csiszoljuk kicsit… jó, akkor most vissza…” )!

Ahogy az ágyunk is csak hozzánk tartozik, nincs mégegy belőle és ezt imádom! Elárulom, hogy ezzel az ággyal szerettük volna anno nyitni a Rooms-t, de aztán meggondoltuk magunkat. Szegény tavaly tavasz óta várt a nagy jelenésre. Akkor azonban még mi sem tudtuk, hogy átalakul. Nagyon jó állapotban jutottunk hozzá, persze antik darab, így ehhez mérten. Gondoltuk, jó lesz ez így, kicsit kopott, kicsit tökéletlen a festése és a kárpitja is, de szép! Emlékszem, még mondtuk is a tulajdonosnak, hogy eszünk ágában sincs áthúzni, talán egyszer, ha megtartjuk magunknak! A trónszék-projekt megváltoztatott azonban mindent! Nem lehettek teljesen mások! Így az ágy testvére lett a  fotelnek túlesve egy teljeskörű, minden apró részletére kiterjedő felújításnak.

Nagyon hálás vagyok még egy különleges darabért Anitának, aki szintén fotós, és olyan önzetlenül jár helyettem is nyitott szemmel a piacon! Be kell neki ugyan most valljam, hogy két darabra kaptam az impozáns vitrint, aminek épségben való megérkezéséért úgy aggódtunk, de nézd csak, a teteje klassz éjjeliszekrény lett,  az üveget meg teleraktam virággal! 😉

Beszéljünk kicsit a nagy szekrényről is, szegény megérdemli, miután egy egész télen át befogadta az éppen nem használt dolgainkat, árválkodott barnán, ahogy megérkezett hozzánk. Olyan szép formája volt azonban, hogy az első percbe beleszerettünk, ahogy megláttuk, és tudtuk, tavasszal tündökölhet majd az új ruhájában! Hát nem mondom, minden elismerésem azoknak, akik rendszeresen újítanak fel nagy bútorokat. Ezúttal is Annie Sloan festékkel estünk neki, de mi tagadás, kellett kitartás még így is, pedig ezzel aztán egy csomó munka megspórolható… Amikor egyik este 10-kor még a kis virágokat pingáltam bele, úgy éreztem, sosem lesz kész. Szerintem még most sincs, de ezt csak halk titokként súgom nektek… Óh, és még valamit el kell mesélnem róla! Nem sokkal később, hogy hozzánk került, felfedezte egy nálunk fotózkodó, hogy bizony ez hajdan az ő családjáé volt, és örült neki, hogy nálunk talált új otthonra! Micsoda találkozás! 🙂

Reméljük, hogy pont annyira felüdít benneteket és szeretitek majd, ahogy mi! 🙂

Ui: Légyszi, kíméljétek a függönyömet, három órán át hajtogattam mire elégedett voltam vele, és majd belehaltam, amikor 2 nap múlva valaki lerántotta a felét… 😉

Nézzétek meg a többi képet is!

A csarnok